Az igazi férfi játszik. Nem rohan ajtóstul a házba. Lassan közelít és puhán. Vadászik.
Csak úgy mellesleg megérint. Mögénk lép, nyakon csókol, a tenyere a tenyerünkben szikrát csihol. Az igazi férfi nem siet. Tudja, hogy idő kell a vágyhoz.
Megvárja szépen, míg megszűnik körülöttünk a világ és már csak őt látjuk, már csak azt akarjuk. Nem elveszi, hanem odaadjuk. Nem eltűrjük, hanem befogadjuk.
Az igazi ölelés visszafogott. Úgy kúszik végig a testen, mint a napfény.
Lassan és puhán, időt hagyva a vágynak, hogy növekedjék.
Nem kell hozzá más, csak egy férfi, aki szeretni tud, s egy nő, aki hagyja, hogy szeressék.
