Nem, nem mindig. Sőt elég sokszor nincsenek. Rengeteg dolgot nem értek és ezt nagyon nehezen fogadom el, mert így a továbblépés is nehezített.
A legtöbbször ha kérdezhetnék már nem is tudnék mit, mert akkora a zűrzavar. Mert már mindegy, mert a kapott sebek fájnak, a csalódottság kézzel fogható. Leszegett fejjel csak tudod, hogy eljött az idő arra, hogy elfogadj és tovább menj. Ez mindig nagyon nehéz, mert ha az ember érzéseit bántják kiszolgáltatottá válik. Számomra megérthetetlen az emberek kegyetlensége, közönye. Talán igen, ez az amit a legjobban nem tudok elfogadni a világban. De erre lesz valaha is épkézláb válasz?! Nem hinném. Szóval ez szimplán csak így van! Védd magad, ha úgymond normális életet akarsz élni. Bár legtöbbször nem sokat számít már azt sem, ha kemény védekező rétegekkel veszed körbe magad. Mindig van rés rajta, mindig. És szomorú, de a legtöbbször meg is találják, majd romba döntik az addig jónak hitt védekezőrendszered. Majd ha összeszedted magad, kezdheted újra.
És mégis felkel újra a nap, ami gyönyörű!
Te hiszel még az emberi jóságban?! Hm...
