Igazából a műtét előtt nagyon szerettem volna nem csak a szakmai cikkeket elolvasni, hanem személyes tapasztalatokról is tájékozódni. Nem igazán találtam erre vonatkozóan semmit. Ezért gondoltam, hogy megosztom az én tapasztalatomat erről a műtétről és a műtétet követő időszakról. Nekem egész biztos segített volna ha van bármilyen támpontom a felépülésem során, vagy csak szimplán nagyjából tudtam volna mi vár rám. Nem tudtam...

Amit én a műtét előtt tettem.

1. Kikerestem azt az orvost, akiről úgy gondoltam számomra a legjobb lesz és akiben megbízom annyira, hogy terepfutóként engedem megműteni a térdem. Engem Prof. Dr. Hangody László műtött.

2. Utána néztem, hogy a térdműtétek után milyen rehabilitációs gyakorlatok vannak és azokat az izmokat célzottan elkezdtem építeni, erősíteni. Ami igazából egy jó tanácsom is egyben azoknak, akik műtétre várnak, mert az én combizmom 9. napra teljesen eltűnt még így is, mint az az első gyógytornán kiderült...

Akkor kronológiailag a következőek történtek velem. ( A csatolt képekért elnézést a nyugalom megzavarására abszolút alkalmasak )

1 nap.

Előző nap éjféltől sem folyadék, sem étel fogyasztása nem lehetséges, így mikor reggel a kórházba értünk már jó szomjas voltam. Ettől eltekintve nem stresszeltem, tudtam, hogy én választottam ezt és egyébként is túl kell esni rajta. Ja és azt is tudtam, hogy a legjobb kezekben vagyok. A műtét altatásban zajlott másképpen nem is vállaltam volna és kb. 50 percig tartott. Vártam a jó kis gyógyszereket, amiktől az ember jobb kedvre derül altatás előtt, de sajnos rám nem nagyon hatottak, nem úgy az altatógáz. Annak kb.2 lélegzésig tartott elaltatni. Utána mi történt nem tudom. Utólag mondták el, hogy nekem szerencsére egy darab oltvánnyal sikerült a hiányt pótolni. Ébredés után aznap nagyon bódult voltam. Lábam bekötve, óriásira dagadva, mozdítani sem bírtam és emellé jött a brutál fájdalom is. Még a doktor Úr is odajött délután, hogy elmondja minden a legnagyobb rendben volt és a térdem már terhelhető. ( - Szegény, hogy szétstresszelhettem a kérdéseimmel a műtét előtt! - )  Ami egész viccesen hangzott akkor miután még a szempilláim megmozdítása is fájt, nemhogy a lábra állás gondolata. Éjszakára kaptam fájdalomcsillapítót, altatót így hamar reggel lett, bár még így is rengetegszer felébredtem éjjel amikor úgy gondoltam fordulni fogok. Nem tettem...

Itt egy kép, hogy mekkorára volt dagadva. És igen ezen nincs semmi csak 1 azaz egy réteg fásli. A többi a lábam.

2. nap

Ébredés a kórházban. Az ágytál amúgy remek dolog csak nem nekem. Alig vártam, hogy jöjjön a gyógytornász és valahogy lábra segítsen - amitől nagyon be voltam tojva a fájdalmaimat tekintve -, hogy a mosdóig elmenjek. A felkelés 2 mankó segítségével sem volt egy leányálom, 3 méter megtétele után csurom vizesen az izzadságtól alig vártam, hogy újra vízszintesbe kerüljek. Még annak a gondolata sem villanyozott fel, hogy mehetek dél körül haza. Újra meg kell mozdulnom. Jajj. Ennyi kétségem sose volt még a lábammal kapcsolatban. Tudtam, hogy még 24 óra sem telt el és hogy ez elvileg normális, azonban az agyamban az a kétely támadt, hogy nem hiszem el, hogy ez valaha jó lesz... Azért most így a 17-ik napon megnyugtatok mindenkit, hogy lesz. Lassan, de lesz!  :) Még kaptam egy szorító térdzoknit, aminek a felhúzása a lábamra igazi gyöngyszem volt fájdalom szempontjából. Ezt elvileg esténként le kellett volna vennem, de kértem, hogy egy darabig had maradjon rajtam, mert én ugyan többet ezt vissza nem tudom venni. A hazaút gyötrelmeivel, a budapesti utak minőségével és a lakásba bejutás küzdelmeivel nem igazán szeretnék senkit untatni. Képzelő erőre bízom. Szimplán csak voltak, ennyi. Otthon lefeküdtem kimerülten és aludtam. Innen indult az az új időszámítás mikor a 4 óránként szedhető fájdalomcsillapító az új biológiai órád. Szó szerint számoltam vissza a perceket.

3-6 nap

A napok egybe folynak. Borzasztó fájdalom, éjjel rosszul alvás, folyamatos felébredés. Felállni is nehéz. Izomlázam van mindenhol a jobb oldalamon, mivel azzal csinálok mindent. A tenyerem fáj a mankózástól. Nem tudok háton aludni...

Ezektől függetlenül a lábfejemet folyamatosan mozgatom. Le-fel, illetve a bokakörzést is rendszeresen csinálom. Manón támaszkodva próbálgatom terhelni a térdem, ami nem megy igazán. Ugyanebben a pózban támaszkodva próbálom a térdem hajlítani. Fáj, feszül. Nem erőltetem. Jó és működő térd reménye a fájdalom ködében teljesen elveszni látszik.

Jó tanácsok műtét előttre:

- Erősítsd a combizmokat, amennyire csak tudod

- Mosd le a körömlakkot a kezedről és a lábadról is, még akkor is, ha azt mondják nem kell. - Ez tapasztalat. Direkt kérdeztem és azt mondták kézről elég, lábról nem kell... De kellett volna, így én a körömlakkos lány maradtam :)

- Szerezz be otthonra - ha nincs -  egy gurulós széket! Komolyan. A két mankó fogása mellett még a kaját sem tudod majd A-ból B-be vinni. A tálcát vagy bármi egyebet csak a székre helyezed és már ott is van, ahol szeretnéd.

Folyt. köv.