Műtét után eltelt egy hét.
7. nap
Első jó hír. Megszoktam, hogy háton alszom vagy csak annyira kimerít a napközbeni fájdalom és az éjjeli vergődés, hogy ma aludtam először úgy, hogy nem ébredtem fel. Mondjuk még a fájdalomra sem, szóval újabb jó hír, hogy éjjel nem kellett bogyó.
Ma van az első kontroll napja, meg a varratszedés. Mivel a térdem felett van egy elég jól látható dudor és bizonyos mozgásoknál hallani, ahogy kutyog benne a folyadék számítottam rá - na jó ez túlzás, mert inkább csak gondoltam rá- , hogy le fogják szívni.
Egyáltalán nem voltam felkészülve arra, hogy ez tényleg megtörténik majd. Megtörtént! 600ml tiszta vért szívtak le. Megjegyzem még jó, hogy feküdtem közben és otthon voltam olyan okos, hogy a fájdalomcsillapító hatásának legerősebb 2 óráját erre az időszakra időzítettem. A varratszedés nekem, igen nekem nagyon fáj. Olyan volt, mintha a sebemet csipkedték volna. Borzasztóan vártam, hogy elhagyjam a kórházat és haza érjek lefeküdni. A doktor Úr megnyugtatott, hogy a seb szép és jól gyógyul. A műtét sikeres volt és sportolásra tökéletesen alkalmas lesz a térdem úgy futásra, mint síelésre.
Újabb jó hír, hogy ma este le lehet szedni a térdharisnyát és nem kell többet vissza vennem. A 10.ik napon le lehet szedni a kötést is, ami azt jelenti érheti víz. Éljen, éljen végre tudok normálisan fürdeni.
8-9. nap
Senki kedvét nem szeretném elvenni, de ez a két nap olyan volt mint egy fekete lyuk. A térdem jobban fáj, mint előtte bármikor. Felállásnál 1-2 percig olyan érzésem volt, mintha kiszakadna a térdkalácsom a sebemen. Horror...
10. nap
Reggel felállás után nem fáj úgy a térdem. Ez óriási megkönnyebbülés. Ma van az első gyógytornám, picit félek tőle. Hogy lesz ebből működő láb?! Ez a kérdés még mindig nem hagy nyugodni, de a fájdalom csökkenése ad némi reményt ezzel kapcsolatban.
A gyógytornász hölgy nagyon kedves, ő volt a műtét utáni nap is, aki segített mankózni. Maga a gyógytorna siralmas volt. Újra minden lelkesedésem, ami visszanyertem a fájdalom szűnése miatt elillant. A combizom, mint olyan, amit építgettem, erősítettem eltűnt. Nem létezett többé.
Egy jó dolog azért itt is történt, hogy megtanultam másképp mankózni, ami egy picit dinamikusabbá tette a mozgásomat. A kezeim azért nagyon hiányoznak a mindennapi létem során. Mindent a zsebembe pakolgatok vagy dobálozóm a messzeségből az ágyra. Azt hiszem, hogy az már haladás, hogy elég sokat szoktam magamon röhögni, miközben kommandózom egyedül a mindennapi teendőim közben.
Emellett rengeteg munka vár rám. Izmot kell építeni, illetve visszahozni. ÉS itt van óriási jelentősége annak, hogy 2 hete még combizom erősítő gyakorlatokat végeztem. Hamarabb jön az áhított felépülés. Elvileg. Ezt csak azért mondom, mert nem hittem benne. Mikor az ember ott fekszik az ágyon és nem tudja megemelni a lábát, mert olyan, mintha az ágyhoz szögelték volna a sarkát, hát akkor elég szkeptikussá válik. Főleg én a kis belső hangokkal, amik a műtét óta riogatnak a felépülésemmel kapcsolatos kételyekkel.
Kaptam házi feladatot, ami az volt, hogy napi ahányszor csak tudom :) combizom megfeszítés, megtartás, kiengedés és láb felhúz, amíg bírom, megtart, visszaenged. Gyógytorna jól leszívott, meg őszintén mondom jól neki is voltam keseredve a combizmon hiányán így már csak jegeltem, feküdtem aznap. Bár ez nem igaz. A nap hátralevő részében folyamatosan feszítettem, kiengedtem. Az elején olyan volt mintha a térdkalácsomat is leragasztották volna, nem nagyon mozdult. Estére már megmozdult azért, de nagyon fájt. A hajlítással is értem el eredményeket, majdnem 90 fok!! Lehet lesz ebből tényleg valami...
11. nap
Folyadék elkezdett visszajönni a térdem fölé. Nem vészes, de érezhető a lábhúzásnál, hogy feszül. Otthoni folyamatos és nem viccelek, folyamatos torna. Combizom feszítés, felhúzás, jegelés. Ez a napi rutin most. Egyre kevesebb fájdalomcsillapítót szedek. Napi 5-ről 3-ra csökkent.
Este óriási öröm és eredmény!!!! A lábamat fel tudtam emelni a földről. Másfél hét után óriási siker, hogy az ágyról le tudom emelni a lábam és nem a másikkal kell leszedni! Azonnal pezsgőt, bort bontanék, de nem lehet inni ugye a véralvadásgátló injekciók miatt. ( Még 9 napig, hogy egész pontos legyek. )
12.nap
Újabb siker. Félbénán, de oldalra tudtam fordulni. Annak, aki nem tud háton aludni ez egy elég jó és biztató hír.
A rossz hír, hogy amikor legutóbb kint jártam benyeltem egy jó kis gyomorvírust. Ennek eredménye émelygés, gyomorfájás, magas láz, erőtlenség... Pont kellett...
De még lázasan is csináltam a feladatot. Feszítettem, húztam amennyire tudtam, mert a folyadék csak újra gyűlik, gyűlik...
14.nap
Gyomorvírus 2 nap alatt lement, kis más fájás a változatosság kedvéért. Folyamatos torna és újabb jó hír. Már a jobb oldalamra is tudok fordulni, bár csak úgy, hogy a bal térdem alá párnázok. De úúú a változatosság gyönyörködtet.
A kis folyadékom gyűlik, gyűlik, fáj, feszít, éjjel még a vádlim is zsibbadt kicsit. Ijesztő volt, szerencsére pont megyek a gyógytornára, hogy rákérdezzek, hogy ez jó-e. ( persze tudom, hogy nem, de az újabb leszívás gondolata halálra rémít )
Otthon már a sebek szabadon vannak, szépen gyógyulnak, a térdem belső oldala a szivárvány minden színében pompázik. Nem szép látvány, de gyógyul. Szépen lassan kezdem látni a szebb jövőt.
