Ma reggel teljes nyugalomban felkeltem, elmentem futni és végezve a napi rutint, elindultam a hétfői munkanapomra, ami mindig egy idegőrlő hétindító meetinggel indul. Sok álmos arc, mindenki frissnek és update-nek próbál tűnni, de közben sunyin egy ásítást próbál elnyomni, többek, csak maguk elé bambulnak. No de már akkor rájöhettem volna, hogy ez nem egy szokásos nap, amikor a tesóm elkísért a munkába a személyes problémáit rám zúdítva. De egy család vagyunk, úgyhogy természetesen tűrni szoktam és próbálok okos tanácsokat adni. ( a helyzet amiben van egyébként is nehéz jó tanácsot adni ) És amikor beértem rájöttem ez nem egy szokásos ásitozós megbeszélés lesz. A nagyfőnök tartotta...  Kb. 1 óra leforgása alatt az egyik kolléganőmnek az egész, az én fél munkakörömet eltörölte, teljesen lazán egy mondattal. Majd a megmaradt fél munkakörömet is megcsonkította, amitől egy kisebbfajta sokkot kaptam. Kettőt.

Utána még egy megbeszélés a közvetlen főnökömmel, aki megnyugtatott minket, hogy majd csak kitalál valamit... Nagyon megnyugtató.. Majd napközben kiderült még, hogy egy másik kolléganőm terhes, ami jó hír ( bár ilyenkor olyan messze érzem magam ezektől a dolgoktól , de ezt hagyjuk is ) Majd kiderült, hogy a közvetlen főnököm nyáron már csak 1-2 napot tud lenni a gyerek miatt. Ennél a pontnál teljesen indokolatlannak nyilvánítottam a napot, el is fáradtam, hiába pihentem ki magam a hétvégén.

Úgy éreztem már több információra, újdonságra stb. nincsen szükségem ma.

De az este végül is jól alakult ( bár a napnak nincsen még vége...) az angol tanárom lemondta a holnapi órát, úgy hogy tanulás helyett most felteszem a lábam , kifújom magam és borozom várva egy szebb holnapot...