De most komolyan?!? Ilyet nem szoktam csinálni mást a legkevésbé sem szeretek kinevetni, csúfolni... stb. De ez a mostani nem is tudom kiakasztott, sokkolt, szórakoztatott egyszerre.
Adott Magyarország, ahol mindenhonnan a munkahelyek hiánya a munkanélküliek hőbörgése folyik! (Teszem hozzá jogosan.) Adott a munkahelyem, ahová 1 hónapja felvettünk egy új grafikust, aki állítása szerint már depressziós volt a munkakeresés eredménytelenségétől és attól, hogy mennyire nélkülözöttnek érzi magát mert, hogy vidéki és ott semmi élet, nincs pénz... stb. Már a munkába álláskor volt egy kis huzavona ami megoldódott, majd ma kijelentette, hogy ő szeretne otthonról dolgozni , mert itt az irodába nem megy neki. Fáj a feje a fénytől, és egyébként is minden zavarja. Már ez alapjában véve vicces próbaidő letelte után 1 héttel, ami így is csak 1 hónap volt a 3 helyett.
Aztán a nagy unszolás végére, - mert, hogy kedvesen próbáltuk megkeresni az okát és megoldását annak, hogy hogyan tudná jobban érezni itt magát szegény- kibújt a szög a zsákból, hogy neki igazából az a problémája, hogy azzal, hogy itt van elmegy az egész napja és ez így nem jó. Szóval a munkahelyen dolgozni kell! Szörnyű csapás lehet ez neki! Se köpni se nyelni nem tudtam... Most akkor ezt ő komolyan gondolta?! ÉÉÉÉs komolyan, mint kiderült. Ez a szomorúbb. Nehezményezi, hogy ő korán szeret kelni és 7kor már mit csináljon otthon amikor hazaér, így mi lesz a szociális életével... stb. Nem értem az ő barátai nem dolgoznak, és mindenki napközben érzi jól magát? Teszem hozzá másfél hónap alatt egyszer sem jött le velünk enni, hiába hívtuk.
Na kérem szépen ilyen is van! NEKI ELMEGY AZ EGÉSZ NAPJA!!!!!!! Nem térek magamhoz! Finoman én is jeleztem a főnökömnek, hogy nekem is elmegy az egész napom itt, de engem csak "kiröhögtek"! Félreértés ne essék, jóval 25 fölött van emberünk már, tehát nem a gyerek kategória! Ez a nyuszika effektus. Ha van kalapja ha nincs... Ha van munka nem kell, ha nincs depresszióba esünk.
