the world with my eyes

Nehéz ügy. Általában. Leginkább akkor ha a sajátodról van szó. Egy esküvő azért jó, mert mindenki hirtelen előrukkol rendezvényszervezői vénájával, jönnek a kéretlen tanácsadók és tanácsok, hogy kinek, hogy volt és mi miért, hogy lesz jó stb. De a legjobb része a megsértődős brigád. Ők egyszerűen felbecsülhetetlen értékkel bírnak, atomjaira cincálják idegeinket. Mert már miért ne hívnál el olyanokat akikkel 1, nem tartod a kapcsolatot ( egyáltalán ) 2, nem tartozik ahhoz a szűk körhöz, akit meg akarsz hívni ( és ezt tudja is ) 3, a legjobb, hogy mondjuk nem is ismered... Ezek a legjobbak.

Nem elég, hogy az ember a szervezkedéskor alig tudja eldönteni, hogy milyen virágot, dekort, ruhát, zenét válasszon még ezeket a szituációkat is kezelnie kell. Néha mikor az esküvői inspirációkat nézegetem "eltévedek" közöttük. Tetszik ez a stílus meg az a stílus ez a szín, meg az az anyag, ez az ötlet és az a kivitelezés. Néha olyan vagyok mint Gombóc Artúr... Tudjátok a: "szeretem a kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a göbölyű csokoládét... " És még is még ha az ember lánya azt is mondja, hogy nem érdekli milyen lesz, dehogynem érdekli. Engem is érdekelt, mert persze, hogy valami nagyon jót, ütőset, maradandót szerettem volna alkotni.

Eléggé megküzdöttem az elemekkel, mert alapvetően nem vagyok az a "kislánykoromótaahercegrőlésacsodásesküvőről" álmodozó típus.

Nem is voltam az a szívbajos, kapkodós menyasszony. Az esküvő előtt 7 héttel még se zene, se dekor se ruhám nem volt. Igen akkor még próbálni sem próbáltam. Ellenben volt egy vőlegény ( valljuk be ez a legfontosabb :) ) helyszín és időpont. Nagyjából.

Ja és az álomcipő. Persze anélkül elengedhetetlen nekikezdeni az esküvőnek.

Nem röptettünk galambot, nem engedtünk a levegőbe kívánságlámpást és nem érkeztünk még hintón sem. Ellenben ott voltak a számomra legfontosabb emberek. A tervezett forgatókönyv szerint az ég világon semmi nem jött össze, de ha összejött volna nem is mi lettünk volna. :)

Az, hogy végül sikerült-e szépen összeállítanom az esküvőt azt mindenki döntse el maga.

Na azt azért elsőként leszögezném, hogy nem hiszek az asztrológiában, legfőképp abban nem, hogy általánosítva majd jól megmondják, hogy milyen lesz az adott napom vagy évem.

Mindenesetre amit most találtam az érdekes... Nem is értem kiről írhatták ezeket! :)

1. A Nyilas a legrosszabb hallgatóság, sohasem hagyja, hogy végigmond a magadét és folyton a szavadba vág.

2. Ha a Nyilas akár egy percre is úgy érzi, hogy unatkozik, felkészülhetsz a végeláthatatlan panaszkodásra.

3. Hiú ábránd, hogy bármit is megtaníthatsz, vagy elmagyarázhatsz neki, egy Nyilas ugyanis mindig mindent (jobban) tud.

4. Önkényeskedők, és szeretnek mindent a saját irányításuk alatt tartani.

5. Nyersek és őszinték, és mindig tudják, hogyan bántsák meg az érzéseidet.

Ha valaki elszigetelten élne, társadalomtól elzárva úgy, hogy a most elfogadott társadalmi normák nem befolyásolják a döntéseiben akkor mi alapján döntene? Sehogy máshogy nem tudna csak a pillanatnyi érzelmei, benyomásai alapján. Szóval így az okfejtésem vége felé azt gondolom, hogy nem nagyon létezik olyan, hogy érzelmi döntés, mert ez a fajta szeparáció amit említettem kivitelezhetetlen. És persze bejön a bűntudat a félelem a múltból jövő tapasztalatok akár keserűek akár jó élmények.

De mégis hogyan hozzunk jó döntéseket?

Ezen napok óta röhögünk! Túlontúl vizuális típus vagyok. Na azt hiszem, hogy a kép elolvasása után értitek ez most per pillanat miért baj... :)

Szerelem első látásra. Valóban létezik, vagy csak nagy szavak, romantikus regények által idealizált szituáció?

Nézzük akkor a tényeket, ami ugye eleve fura, hogy a szerelmet realitással és képletekkel magyarázzunk. Érdekes tény, hogy a szerelem első látásra mint fogalom jobban érinti a férfiakat, mint minket nőket.

"A brit tudósok kimutatták, hogy társkereséskor sok férfit túlzottan befolyásolnak a romantikus klisék. A nők szívesebben nézik ugyan a hollywoodi romantikus filmeket, de nem nagyon hisznek bennük, ellentétben a férfiakkal. "

A férfiak nagy része meg van róla győződve, hogy létezik az a nő, aki első látásra elsöprő érzelmeket gerjeszt bennük és várják, hogy az érzés villámként csapjon beléjük. És itt jön a csavar, hogy többek között az is megállapításra került, hogy amiről azt gondoljuk hogy „szerelem első látásra”, az egyáltalán nem szerelem, hanem az erotikus vonzalom és „ego-simogatás” kombinációja: ha észrevesszük a másik pillantásában a vágyat, azt „simogatásnak” vesszük.

Úgy tartják, hogy a szem a lélek tükre, ami annál igézőbb, minél jobban el lehet veszni benne. A száj pedig szexuális jelleggel bír. A "szerelem első látásra" létezik, csak tudni kell, hogy az a bizonyos "látás" rengeteg kis pillantásból áll, amelyek sorra veszik a női testet. Abban a ritka esetben, amikor minden klappol, Rómeó és Júlia gyorsaságú szerelmi mélységek szövődhetnek. De ilyen létezik vajon? Te hiszel benne??

Minden negyedik szingli mondta, hogy már ő maga is beleszeretett valakibe korábban, akivel mindössze egyszer találkozott. A férfiak között gyakoribb a jelenség: 27 százalékuk átélte már a szerelmet első látásra, míg a nők körében „csak” 18 százalék találkozott vele.

Te éltél már át ilyet? Létezik?

Persze BUÉK meg minden. De ezt követően jönnek az elmaradhatatlan újévi fogadkozások, hogy jövőre lefogyok, egészségesebben fogok táplálkozni, elvégzem azt, megtanulom ezt stb..

Körbe néztem az interneten és azt láttam, hogy a legnépszerűbb fogadalmak a következőek:

1. fogyás 2. boldogság 3. megtakarítás 4. új szerelem 5. munkahely találás/váltás 6. több olvasás 7. dohányzásról leszokni

Nagyjából. Ezekből vajon hányan ismerünk belőle magunkra? Én például fogyni mindig akarok, de ez nem január specifikus. Igazából nem is kéne, de annyira szerves része az életemnek ez a súllyal való foglalkozás, hogy már-már automatikusan csatlakozom azokhoz, akik kijelentik, hogy fogyni akarnak. Én is. Mindig.

Boldog is akarok lenni, meg persze pénzt is jó lenne félretenni. Férjnél vagyok, olvasni rengeteget olvasok és nem dohányzom szóval az átlaghoz képest egész jól állok.

De engem nem ez foglalkoztat, hanem a miértje. A sava-borsa a pszichológiai háttere ezeknek a kívánságoknak. Ezek mind-mind olyanok mint a hétfőtől elkezdett diéta. Ha fogyni akarsz ne hétfőtől tedd, hanem mosttól. Ha változtatni akarsz ne január elsején tedd, hanem bármikor az év során, amikor igényed van rá.

Vajon miért misztifikáljuk túl ezt az új év dolgot. Olyan nagy dolog, hogy beléptünk egy új évbe? Vagy talán az, hogy január és még elseje is? Kötődik ez ahhoz, mint a hétfői diétakezdés?

Én például többet szeretnék írni. Ez egy feladat. Szeretném, ha a gondolataim betű formájában megvalósulnának.

Egy fej és rengeteg gondolat, csak mire oda jutok, hogy leírjam már banálisnak tűnnek.

Na ezen én változtatok. Nem a január vagy az új év miatt, hanem csak mert akarok!

Hiányzik a napsütés, meg a D vitamin! :)

Igazán elszomorító tud lenni, ha az ember a közösségi oldalon csak boldog párokat, élményekben gazdag és legfőképp boldog embereket lát. Ilyenkor szegényesnek és színtelennek érezzük magunkat. Tanulmányok szerint sokaknál ez a "látvány" szindróma depressziót okozott már.

És akkor itt egy videó, mely jól bemutatja, hogy nem minden arany, ami fénylik még a facebookon sem. Sőt...