Még mindig vágyom rád! Az egyetlen hely, ahová gyerekkorom óta el szeretnék menni. És mostanában egyre jobban. Muszáj megtudnom, hogy valóban olyan gyönyörű vagy-e mint amilyennek elképzellek!
legyőzni önmagunkat...
2015.03.22. 19:26 theworldwithmyeyes
Lehet?! Egyáltalán bárkinek is van igazán ereje hozzá? Sosem vonzott túlzottan sokáig semmi az intelligencián kívül. Az élet maga egy kihívás, amit ha akarunk ha nem el kell fogadnunk. Vagy erőt veszünk magunkon és győztes mentalitással nyerünk vagy örök vesztesek maradunk. Folyton le kell győzni önmagunkat. Folyton úton kell lennünk, folyton fejlődnünk kell, még akkor is ha teljesen tisztában vagyunk önmagunkkal. Mert van a vágy, ami jön a semmiből és fenekestől felforgatja addig olajozottan működő világunkat. Ilyenkor semmi másunk nem marad mint a jellemünk, ami az úton tart.
Mert bár sablonosnak hangzik egyszer fent vagyunk egyszer lent. Az élet egy óriási hegy és meg kell lennie a kellő bátorságnak bennünk, hogy megmásszuk. Igen nem elég a vágy, hogy a csúcsra akarunk érni, nem elég az elhatározottság, baromi sok kitartás és jellem kell ahhoz, hogy elérjünk oda ahová szeretnénk.
De hol van a határ? Hol a hátár önmagunk feladása és jellemünk erőszakosan megtartása között? Ezt vajon pontosan érezzük mindig? Mikor kell lépni? Mikor kell segítséget kérni?
Én most segítséget kérek, mert a vágyam annyira erős, hogy elhalványítja a jellememet és nem vagyok biztos abban, hogy az út amit gondoltam, hogy jó valóban jó lehet. Vagy elmenekülök... Ez is egy lehetőség. Vajon melyikhez van több erőnk? Vajon erősek vagyunk? Vajon mi határozza meg, hogy egy adott helyzetben ami fájdalmat okoz abban a pillanatban maradunk vagy megyünk? Meddig vagyunk képesek kitartani? Ezt befolyásolja a vágy erőssége? És vajon melyik vágy az erősebb a tesi vagy a lelki?
Kellesz.
Fekete és fehér...
2015.03.16. 15:33 theworldwithmyeyes
Az élet nem fekete és fehér. Igen vannak igenek és vannak nemek, de mi van a talánokkal és a lehetekkel? Amíg fiatalabb voltam egyszerűbb volt, mert nem láttam a világ árnyalatait. Sajnos most már nem ilyen egyszerű a dolog. Talán az élet attól szép, hogy árnyalataiban pompázik, mégis ez okozza a legnagyobb nehézségeket. Miért muszáj mindig dönteni? Ettől válunk felnőtté, hogy tudatosan irányítjuk az életünket? Csak én félek a rossz döntésektől ennyire? Másoknak ez könnyen megy?
Az Úr is azt mondja, hogy az igenetek legyen igen a nemetek pedig legyen nem, mert langyos vizet senki nem szereti. De mi van akkor, ha a napjaidba finoman de stabilan befolyik egy talán vagy egy lehet? Ezt hogyan kell kezelni? Tudunk jó döntést hozni? Ilyenkor érdemes megvárni, amíg a helyzet érzelmi töltöttsége alábbhagy és akkor dönteni? Vagy érdemes azonnal döntést hoznunk? Nem tudom.
Az élet minden területén döntéseket hozunk. Folyamatosan. És ezek általában vagy feketék vagy fehérek. Ha már "árnyalaton" gondolkodunk, akkor jön a dilemma a nehézség. Ritkán kompromisszumot is kötünk, de akkor már megalkudunk, engedünk magunkból. Vannak azok a döntések, amiket meghozunk ugyan, de nem szívből tesszük. Van, hogy olyan ügy mellé állunk, ami már nem szívügyünk mégis az ésszerűség a folytatást diktálja. Van, hogy csalódunk, hogy eltörik valami mi mégis maradunk azon az úton. Vajon miért? Talán meg fogja érni, talán nem. Mindenesetre ez is egy döntés, csak már nem szívből vagy benne.
Állítsátok meg a világot...
2015.03.13. 15:08 theworldwithmyeyes
Sokszor éreztem már, és mostanában ennek már többször hangot is adtam, hogy nem jókor születtem, nem jó világba vagy korba. Régen is biztosan voltak nehézségek és rossz emberek, de azt látom, hogy ami most megy körülöttem, körülöttetek elszomorító. Alapvetően nem vagyok negatív beállítottságú ember. Igen, legtöbbször határozottan haladok a célom felé tele mosollyal és jó szándékkal.
Sokszor fordulok befelé ha megoldást keresek, ezért nagyon sokan magamnak valónak tartanak, de én ezt nem bánom. El kell tűnnöm néha, mert a mai modern világ dzsungelében elveszek. Úgy érzem vadállatok vesznek körül, akik folyton lesben állnak a támadásra. Az utóbbi hetekben azonban extrém módon elkezdett felemészteni minden ami körülvesz és elegem lett. Mindenből. Az egész romlott világból, azokból a csaló és hazug emberekből, akik a mások jóhiszeműségéből élnek, a férfiakból, akik azt hiszik attól azok, hogy átgázolnak mindenen és mindenkin könyörtelenül, azokból a lányokból, nőkből akiket csak a pénz érdekel… A hazugságból, a csalárdságból, a gonoszságból, embertelenségből. Szóval az egész manipulatív világból.
Szomorúan láttam, hogy a mozgatórugója mindennek a pénz és a szex lett. Majdnem minden férfi azt hiszi, hogy a pénzen bármit megvehet. És tudod mi a szomorú? Hogy ez a világ meg is adja nekik ezt a visszaigazolást. Olyan lányokról is kiderül körülöttem, hogy pénzért bármit, akiről nem is gondoltam volna. Nem bírálok, csak elszomorít.
Szóval ez a világ nem rám lett szabva, aminek csak egy szépséghibája van, mégpedig, hogy meg kell tanulnom élni benne...
Hol a határ?!
2015.03.12. 19:51 theworldwithmyeyes
Ezt az idézetet olvasva elgondolkodtam, hogy vajon az a férfi aki erre képes mennyire akarhat egy nőt. Mennyire akarhatja őt, ha az érzelmeit kordában tudja tartani?! Vagy csak az én lelkivilágom számára elképzelhetetlen az érzelmek ilyen szintű kontrollja? Én nem sok mindenben hiszek, de abban azt hiszem igen, hogy az igazán eleve elrendelt érzelmek, a mindent elsöprőek nem ismernek önuralmat. Azoknak átadod magad, mert képtelen vagy távol maradni tőlük, képtelen vagy nem azonnal megélni, képtelen vagy nem azonnal magadba szívni, magadhoz vonni...
De hol a határ aközött, hogy önuralmat gyakorolsz vagy nem annyira fontos valaki... Valakinek ellen tudsz állni.
"Az igazi férfi játszik. Nem rohan ajtóstul a házba. Lassan közelít és puhán. Vadászik.
Csak úgy mellesleg megérint. Mögénk lép, nyakon csókol, a tenyere a tenyerünkben szikrát csihol. Az igazi férfi nem siet. Tudja, hogy idő kell a vágyhoz.
Megvárja szépen, míg megszűnik körülöttünk a világ és már csak őt látjuk, már csak azt akarjuk. Nem elveszi, hanem odaadjuk. Nem eltűrjük, hanem befogadjuk.
Az igazi ölelés visszafogott. Úgy kúszik végig a testen, mint a napfény.
Lassan és puhán, időt hagyva a vágynak, hogy növekedjék.
Nem kell hozzá más, csak egy férfi, aki szeretni tud, s egy nő, aki hagyja, hogy szeressék."
13 jó tanács az élethez
2015.01.10. 17:18 theworldwithmyeyes
Gabriel García Marquez tanácsai az élethez. 1. Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért aki én vagyok melletted. |
|
2. Senki sem érdemli meg könnyeidet, aki pedig megérdemli az nem fog 3. Csak, mert valaki nem úgy szeret téged, ahogy te szeretnéd, az még nem 4. Az igaz barát a kezedet fogja és a szívedet simítja. 5. Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya mikor melletted ül és 6. Sose felejts el mosolyogni. Még akkor sem, amikor szomorú vagy. Lehet, 7. Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelentheted magát a világot. 8. Ne vesztegesd idődet arra, aki nem tart téged érdemesnek arra, 9. A sors talán azt akarja, hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz mielőtt megismered az igazit, hogy mikor ez megtörténik igazán hálás legyél érte. 10. Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént. 11. Mindig lesznek emberek, akik meg fognak bántani, tehát nem szabad 12. Légy jobb ember, és tudd, hogy ki vagy, mielőtt valaki újjal 13. Ne küzdj túl erősen. A legjobb dolgok váratlanul történnek… |
|
Ő tényleg Justin Bieber?
2015.01.09. 09:45 theworldwithmyeyes
Barátnőm hívta fel a figyelmem az új CK modellre ( akik ugye a kedvenceim nőben és férfiben is ), aki nem más mint Justin Bieber... Hát khm... Jó hamar felnőtt... :)
Ilyen volt még nemrég...
És mostanában ilyen... Van kérdés?!
