the world with my eyes

"If I said, My foot was stirred; Lord, thy mercy helped me." Psalm 94:18

Naptár

május 2016
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  <
1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31

...üresség...

2016.04.21. 15:01 theworldwithmyeyes

Amikor egy tragédia történik veled, körülötted és úgy érzed a világ megáll és együtt érez a fájdalmaddal, na akkor jössz csak rá igazán, hogy mennyire jelentéktelen vagy...

1120a4_f0cb477083e4b7a4aa5282bacb83008b_jpg_1024.jpeg

A világ nem áll meg, ugyanis a nap ugyanúgy felkel és az emberek ugyanúgy tovább mennek mint azelőtt. Semmi sem változik, csak te és a világ továbbra sem foglalkozik a te problémáddal. És ha te megállsz, akkor magával sodor, könyörtelenül magával visz és kényszerít. Nem lehet megállni. A fájdalmaddal kell tovább lépned, a hiánnyal együtt kell újra felvenni a ritmust. Mert fel kell. Ha tetszik, ha nem. Hisz a világ nem foglalkozik, sajnos nem foglalkozhat a te gondoddal, miután rengetegen vagyunk és mindenkinek megvan a személyes tragédiája.

Mert a kutyád újra éhes lesz, újra le kell vinned, a családodat újra el kell látnod, másoknak ugyanúgy szüksége lesz rád, csak te nem maradsz ugyanaz.

 

 

Ugye, hogy nem mindig vannak válaszok?!

2015.10.09. 19:44 theworldwithmyeyes

Nem, nem mindig. Sőt elég sokszor nincsenek. Rengeteg dolgot nem értek és ezt nagyon nehezen fogadom el, mert így a továbblépés is nehezített. 

A legtöbbször ha kérdezhetnék már nem is tudnék mit, mert akkora a zűrzavar. Mert már mindegy, mert a kapott sebek fájnak, a csalódottság kézzel fogható. Leszegett fejjel csak tudod, hogy eljött az idő arra, hogy elfogadj és tovább menj. Ez mindig nagyon nehéz, mert ha az ember érzéseit bántják kiszolgáltatottá válik. Számomra megérthetetlen az emberek kegyetlensége, közönye. Talán igen, ez az amit a legjobban nem tudok elfogadni a világban. De erre lesz valaha is épkézláb válasz?! Nem hinném. Szóval ez szimplán csak így van! Védd magad, ha úgymond normális életet akarsz élni. Bár legtöbbször nem sokat számít már azt sem, ha kemény védekező rétegekkel veszed körbe magad. Mindig van rés rajta, mindig. És szomorú, de a legtöbbször meg is találják, majd romba döntik az addig jónak hitt védekezőrendszered. Majd ha összeszedted magad, kezdheted újra.

20151004_164145_resized.jpg

És mégis felkel újra a nap, ami gyönyörű!

Te hiszel még az emberi jóságban?! Hm...

Comói-tó

2015.10.09. 15:44 theworldwithmyeyes

Bajod van? Utazz! Gondolkodnál kicsit? Utazz! Hiányzik valaki? Utazz! Válaszokat szeretnél? Utazz! Világot akarsz látni? UTAAAAAAZZZZ!!! 

Ezt tettem. Fogtam egy csokor hölgyet és nekiindultunk körbe nézni a Comói-tó partján. Nem, Clooney nem volt ott. Sajnos.

Helyettem beszéljenek a képek!

20151001_130744_resized.jpg

20151001_150620_resized.jpg

20151002_110244_resized.jpg

20151002_121804_resized.jpg

20151002_124404_resized.jpg

20151002_124915_resized.jpg

20151002_125936_resized.jpg

20151003_164939_resized.jpg

20151003_172444_resized.jpg

20151004_153449_resized.jpg

20151004_160559_resized.jpg

20151004_160801_resized.jpg

20151004_162653_resized.jpg

20151004_164145_resized.jpg

Egyenes az az út?!

2015.08.16. 10:58 theworldwithmyeyes

Nem, mert sosem az. Megtanultam, hogy az út amin haladunk egyszerűen nem lehet egyenes, mert mindig jön valami ami a jól kigondolt tervünket mellékvágányra helyezi. Keserves csalódások, fájdalmak útján azonban az ember lánya kénytelen megtanulni, hogy bár az út sosem egyenes mindig előre megy. És ez jó, sőt több, mint jó.

Mindig tervezős voltam, tudni akartam, hogy ha ezt teszem akkor ez fog történni, ha erre megyek oda jutok. Majd jött az ÉLET ( igen csupa nagy betűvel ) és azt mondta, hogy csak hiszed, hogy ilyen kiszámítható vagyok.

kartandtinki1_way-wallpaper_02.jpg

Nagy szenvedés ezt tudomásul venni egy olyan típusnak, mint én. Szeretem a kiszámítható dolgokat, valószínűleg azért mert iszonyúan félek a fájdalomtól és ezzel a kiszámíthatósággal ezt próbálom elkerülni, vagy épp felkészíteni magam rá.

Mostanra azonban eljutottam oda, hogy nem számít merre megyek, mert mindig előre haladok. Csak egyszerűen tudom ki vagyok és mi tesz boldoggá. Nem hagyom, hogy elsodorjanak olyan irányba, ahol nincsen keresnivalóm. Ellenben fogalmam sincsen merre megyek, de ez most valahogy nem zavar. Görcsösen törekedtem arra, hogy "normális" életet éljek családom, gyerekeim, karrierem legyen. Most azonban ezek már nem számítanak, vagy legalábbis nem olyan értelemben mint eddig. Hiszen miről is maradok le?! Semmiről az ég világon. De ez csak akkor érvényes, ha a jelenben boldog vagyok. Nem sietek, azt teszem, ami most jó nekem és, hogy egyszer megérkezem-e? Fogalmam sincsen és már abban sem vagyok biztos, hogy valaha megérkezem, de nem baj. És tudod miért nem baj? Mert nincsen elvesztegetett idő többé, mert azt teszem, ami jó nekem az adott pillanatban. A jelenben élek és így már tudom, hogy 100%, hogy semmiről nem maradok le. Nem úgy sikerül?! Nem baj, mert közben ezer meg ezer olyan élménnyel gazdagodtam amitől több lettem. Így hogyan is lehetnék valaha vesztes?!

Zárt ajtók mögül...

2015.08.14. 12:10 theworldwithmyeyes

Vannak dolgok, amiket egyszerűen csak el kell fogadni még akkor is, ha te állsz az ajtó rossz oldalán.

"Nem akarom, hogy megbánd. Nem akarom, hogy egy napon rájöjj, hiba volt elengedned akkor. Hogy egyszer csak felbukkanj, és elém állj mindenre készen.
Ez az ajtó már bezárult. És vannak olyan ajtók a szívünkben, amelyeket nem szabad többé kinyitni, lakatot kell rá tenni és elhajítani a kulcsot. Messzire.
A sérelmek, mint csillagok az égen, fényesen jelzik a köztünk lévő távolságot. Túl sok seb és heg, kétértelmű hangsúly, szó és tett. Az a különleges érzés, ami miénk lehetett volna, lássuk be, két viszláttal ezelőtt lett volna... " Manna OWell

locked-door1.jpg

Ki is vagyok én?!

2015.08.12. 12:33 theworldwithmyeyes

A mai világban annyira nehéz megtalálni önmagunkat. Ráadásul minden médium, minden kommunikációs csatorna ezt sulykolja belénk, hogy valósítsd meg önmagad. És persze az jó dolog is, ha tisztában vagyunk vele, hogy kik vagyunk, mit akarunk, de ez a fajta életfelfogás borzasztóan önzővé és szeretetlenné teszi az embereket. Ugyanakkor megóv minket attól, hogy átlépjenek rajtunk, de vajon van-e bennünk ennyi tudatosság, hogy ne engedjük a szeretteinknek, hogy ezt tegyék, még ha tudom is ki vagyok.

Van, hogy a változás, változtatás szükségszerű. Van, hogy életbevágó, hogy rátaláljunk önmagunkra.

A világnak, családnak, barátoknak van egy kialakult képe rólunk- ha akarjuk, ha nem-, ami nem mindig reális, de legalább ők "magabiztosan" tudják mi milyenek vagyunk. Jó nekik, mert nekik legalább nincs kétségük. Fájdalmas procedúrák mentén azonban lassan én is kezdek ráeszmélni, hogy én valójában milyen vagyok és mit akarok. Mint a Terminátorban, kezdek öntudatra ébredni. Például elkezdtem újra festeni. Szeretek festeni. És ez jó. Szeretem kimondani. Szeretek festeni.

89616928.png

Hullócsillag

2015.08.10. 12:42 theworldwithmyeyes

Minden ember életében vannak olyan személyek vagy események, melyek úgy suhannak át rajtunk, mint a hullócsillag. Csodás fénye rabul ejt, nem tudod nem nézni vagy nem vonzónak látni,  de sajnos csak néhány pillanatig tart a csillogása és utána csak a büdös nagy sötétség marad. No meg az emléke annak a csodás jelenségnek, aminek tanúja lehettél. Amikor események tűnnek tova ilyen sebességgel könnyebben feldolgozható, nekem, nekem könnyebben, mintha emberek vállalnak részt ilyen rövid ideig az életemben. Kevés embert csodálok, még kevesebb emberben bízom, így amikor valaki, bárki kiváltja ezt a fajta vonzalmat belőlem, az eltűnése óriási fájdalmat okoz. Mindig, mert ez a fajta veszteség feldolgozás még az évek múlásával, rutin szerzésével sem könnyebb. Csak ülsz és bambulsz magad elé, vágyod, hogy újra láthasd azt a csodát, majd rájössz, hogy nem lehet. Egyszeri és megismételhetetlen, akarattal és vággyal nem visszahozható. Elfogadsz, feldolgozol és továbblépsz, majd a következő hullócsillag esetén eldöntöd, hogy elfordítod a fejedet vagy a pillanatnyi csoda érdekében vállalod újra a fájdalmat, melyet maga után hagy.

hullocsillag3.jpg

Bármit teszek vagy mondok...

2015.07.27. 10:02 theworldwithmyeyes

"Felkeltem ma reggel, és végre rájöttem, bármit teszek vagy mondok, nem tudom megváltoztatni a múltat vagy az érzéseimet. És nem is próbálom. Kész vagyok arra, hogy továbblépjek."

tumblr_mm4uxqnz8w1rhs5fwo1_500.jpg

Varázslatos hidak

2015.04.15. 16:22 theworldwithmyeyes

Mondjuk elég király lenne mindegyiken átsétálni...

1. Rakotz híd, Németország

asp_620_2azordoghidja_bulgaria_1.jpg

2. Az Ördög Hídja, Bulgária

asp_620_3huangshan_anhui_kina.jpg

3. Huangshan, Anhui, Kína

asp_620_4mullerthal_luxemburg.jpg

4. Mullerthal, Luxemburg

asp_620_5glenfinnan_viadukt_skocia.jpg

5. Glenfinnan viadukt, Skócia

asp_620_6hid_a_pindos_hegysegben_gorogo.jpg

6. Híd a Pindosz-hegységben, Görögország

asp_620_7hid_a_latefossen_vizesesnel_norveg.jpg

7. Låtefossen-vízesés, Norvégia

asp_620_8ronda_varos_hidja_malaga_spanyolo.jpg

8. Ronda város hídja, Malaga, Spanyolország

asp_620_9gorges-de-lareuse-svajc.jpg

9. Gorges de l'Aruse, Svájc

asp_620_10gaztelugatxe-spanyol.jpg

10. Gaztelugatxe, Spanyolország

asp_620_11carrbridge-skocia.jpg

11. Carrbridge, Skócia

asp_620_12gyokerhid-india.jpg

12. Gyökérhíd, India

asp_620_13-hold-hid-tajpej-tajvan.jpg

13. Hold híd, Tajpej, Tajvan

asp_620_14hermitage-hid-skocia.jpg

14. Hermitage híd, Skócia

asp_620_15-stari-most-oreg-hid-mostar-bosznia.jpg

15. Stari most (Öreg híd), Mostar, Bosznia-Hercegovina

asp_620_16-ponte-gobbo-olasz.jpg

16. Ponte Gobbo, Olaszország

asp_620_17-multnomah-vizeses-oregon-usa.jpg

17. Mutnomah-vízesés, Oregon, USA

asp_620_18gapstow-hid-ny-usa.jpg

18. Gapstow híd, New York, USA

asp_620_19tollymore-uk.jpg

19. Tollymore, Egyesült Királyság

asp_620_20-hid-a-merced-folyon-yosemite-usa.jpg

20. Híd a Merced folyón, Yosemite, USA

asp_620_21-ponte-della-maddalena-borgo-a-mozzano-olaszo.jpg

21. Ponte Della Maddalena, Borgo A Mozzano, Olaszország

asp_620_22-sligachan-isle-of-skye-skocia.jpg

22. Sligachan, Isle Of Skye, Skócia

asp_620_23-eilean-donan-kastelyhid-skocia.jpg

23. Eilean Donan kastélyhíd, Skócia

asp_620_24-misarela-bridge-geres-portugal.jpg

24. Misarela híd, Gerês, Portugália

asp_620_25-kemer-hid-rize-torokorszag.jpg

25. Kemer híd, Rize, Törökország

Jössz velem?

Forrás

Vágytam én már sok mindenre...

2015.04.14. 17:36 theworldwithmyeyes

n18175-lead-600-z4kcv0-repro2.jpg

"Vágytam én már sok mindenre. De rá kellett jönnöm, nincs annál erősebb vágy, mint amikor a másik közelségére vágyunk. Amikor úgy vágyunk a másik közelségére, hogy az nem lehet mellettünk, amikor vágyakozásunk kielégíthetetlen, vágyunk tárgya elérhetetlen. Ettől kezdve elindul az ördögi kör, a gyötrő láncreakció, amiből képtelenség kiszállni, hiszen az ösztön a mozgatórugója. Elindul a játék, az a kínzó játék, amit férfi és nő ösztönösen játszik egymással. A játék, amely során nem is a másik testét kívánod, hanem a lényét. Minden porcikáddal kívánod a látványát, ami talán messze van a tökéletestől, de számodra a mindent jelenti. Kívánod a hangját, aminek érzékelésére a körülötted zajló világban megáll az idő, és a te saját hangod is átváltozik. Idegen lesz, olyan, mintha nem is te volnál. Pedig ez a hang vagy csak te igazán. Mert minden, ami eddig volt, megszűnt létezni. Minden, ami eddig volt, a föld nyelte el. Minden, ami eddig szépnek tűnt, elveszítette szépségét. És értetlenül állsz ebben az idegen világban, mert egyszerűen nem találod a helyedet. Nélküle nem találod a helyedet. Mert a te helyed ott van, mellette." Tomán Edina