the world with my eyes

"If I said, My foot was stirred; Lord, thy mercy helped me." Psalm 94:18

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Mozaikplasztika után, avagy az én műtétem története 4/4

2016.08.04. 17:06 theworldwithmyeyes

Gyógyulásom szempontjából igen jó hírnek számít, hogy az első 2 hétben napokban számolsz, aztán a hatodik hétig hetekben, ahol hirtelen átváltasz hónapra.

Hatodik hét

Ezen a héten volt a második kontroll vizsgálat a Hangódy professzornál. A lábamat, sebemet rendben találta, szó szerint: nagyon szépen regenerálódik, de... És igen a combizom, illetve annak hiánya azért felvetődött, mint kellemetlenül hiányzó dolog. Megkaptam, hogy a combizom az bizony jó dolog, csak nekem nem igen van. Visszanézve az elmúlt 6 hét erőlködéseit ez a diagnózis, vagy vélemény vagy nem is tudom mi borzasztóan letört. Mert láttam én is, hogy nincs, hogy ahogy a duzzanatok lohadnak le nincs alatta semmi. SEMMI. Meg ugye az azért feltűnik, hogy nem tart meg az izom ahogy kéne, mert nincs. Hát küzdünk, építkezünk tovább. Otthoni torna és a gyógytorna folyamatos, napi 30 percet biciklizem és már egész lent van az ülés is. Szóval térd kezd hajlani.

0624_2.jpeg

Hetedik- nyolcadik hét

Folyamatos torna, combizom erősítés, gyógytorna. Ez teszi ki a mindennapokat. A fájdalom már csak villámszerűen csap le, de nem állandó jellegű. Éljen éljen. A szomorú hír az az, amit a doktor is mondott, hogy mivel ez egy szövet átültetés volt, ezért az időjárást még egy darabig meg fogom érezni. Na igen, fel sem tűnt ebben a monszun időjárásban, ami mostanában jellemzi kis hazánkat. Egy front, egy időváltozás sem visel meg csak az eső. Most kb. 3-4 hete folyamatosan esik heti több alkalommal és jó kis viharok is vannak. Ollé. Ezt hívják nehezített pályának. Hajlítás egészen jól megy, és ha nem a másik lábam mellé teszem a balt akkor egész térd formája is van. Jó azért kell a jóindulat, de hát csak a saját lábamról van szó! Na egymás mellett azért nem...

0624.jpeg

 

Kilencedik hét

Igen túlléptünk a második hónapon. Még mindig eléggé felfoghatatlan számomra, hogy valaha is fogok guggolni ezzel a térddel...

Újabb látogatás a professzornál. Csupa, csupa jó hír. Amennyiben panaszmentes vagyok, leszek, maradok abban az esetben 2-3 héten belül  lassú terheléssel elkezdhetem a futást. Kizárólag egyenes talajon és puhán. Majd ha ez megy akkor erre 3-4 héttel elkezdhetem az oldalirányba terhelő mozgásokat. Megdicsértek combizom ügyben is - igen ez a vesszőparipám és tudom, hogy mint Floki a lábtörlőt, de ez az alapja mindennek - , úgy néz ki, hogy a kemény munkának csak van eredménye. Eléggé büszke voltam magamra nem mondom. A doktor úr szerint azonban ez már csak egy jó emlék marad, hogy hozzá jártam, mert többet nem kell. Mondtam neki, hogy szimplán maradjunk az emléknél, mert a jó az egy nagyon erős költői túlzás esetünkben. Hát igen a szarkazmus egy percre sem pihen, ha emberek közé kerülök... Mindezek ellenére elmondhatom, hogy a legjobb választás a Hangódy professzor volt, csoda keze van, sose lehetek elég hálás neki a profi és lelkiismeretes munkájáért.

Tizedik hét

0714_2.jpeg

Újabb eszközök beszerzése otthonra. így lassan teljes a repertoár. Stabilitás tréner, smr henger, pilates labda és két féle gumiszalag. Ja meg a bicikli. Éljen éljen egy térdműtét.. A folyamatos biciklizés és erősítés mellett jó dolog lenne, ha tudnám csinálni a combizom - vagy mi - nyújtását. De ugye az nem megy. Fenékhez nem tudom húzni a lábam, mert fáj, meg elképzelhetetlen ez még. Így hengeren próbálom a tömbbe állt izmokat szétmozgatni. Hát nem mondom, hogy kellemes érzés, kb mintha a combcsontomon sodrófával nyújtanának valamit. Újabb gyöngyszem amikor már azt hitted a nagyon fájdalmas részeken túl vagy...

0714.jpeg

Tizenegyedik, tizenkettedik hét

Láb egész jól működik. A biciklis edzések intervall edzésekbe mentek át! És tadam izomláz volt a bal combomban. Hát szerintem sose örült így még senki egy kis izomfájdalomnak mint én!

Javasolták még az úszást is, amit nyaraláskor volt is alkalmam kipróbálni. Na így utólag azért nem bánom, hogy a biciklit választottam... A mellúszás ugye nem nagyon jó az oldalirányú mozgás miatt, a legjobban ajánlott a gyors és a hátúszás lenne. Na de ki az aki gyors úszik egy sima nyaralás alatt a tengerben?! Na én nem. És mivel hajón voltunk az úszás elengedhetetlen volt ha fürdeni szerettem volna. Ebből lett az, hogy a lábammal gyors tempóztam - ami nem volt egy nagy élmény azért azt is hozzáfűzném - a kezemmel meg mell úszni akartam. Ez úgy nem ment, mert ha a kezemmel mell úszok a lábammal is azt tempóztam volna, de az meg ráadásul még fájt is az oldal mozgás miatt. Ebből lett egy igen érdekes énspecifikus úszástechnika a gyors láb és kutyaúszás kéz. Vicces voltam, jó sokat röhögtek rajtam. Szóval az úszást nem erőltetem tovább úgy néz ki.

in.jpeg

Tizenharmadik hét

Izom épül, a lábam egyre szebb, a térdnek kezd tér formája lenni. És eljött az idő, hogy a futócipőmet is felvegyem és újra ringbe szálljak. Tele félelemmel és kételyekkel, hogy vajon jót teszek-e ezzel. Neki indultam. 1 km-t futottam le szakaszokban, kis sétákat beiktatva. Nem nem fáradtam el, simán tudtam volna még futni, de nem mertem. Szépen, lassan, komótosan szeretnék újra 10 majd 20 kilométereket futni újra. Ennek az 1 kmnek is borzasztóan örültem, de legalább annyi kalóriát égethettem el, mintha a tízszeresét futottam volna, ugyanis minden idegszálammal a lábamra koncentráltam. Hova és hogyan lépek, hova terhelek, hol mit érzek a térdemben, combomban stb. Kimerítő volt szellemileg ez a 15 perc. De újra megyek, nem adom fel sose, mert az nem én lennék. Kell a futás, kell az izom, a jó térdek és az egészség.

index.jpeg

A 100%-os hajlítás még nem megy. Hiányzik még hozzá, de az is meglesz én tudom. Guggolni már majdnem megy, de legalábbis lentről simán kitolom magam. Kitöréseket is tudok már csinálni, és összegzésképp elmondhatom, hogy nem igazán szokott már fájni a térdem sem. Nagyon ritkán, de hát ez meg nekem még belefér. Csak az überbrutál, nagyon erős fronttal jövő égszakadásokat érzem meg, de azokat sem éles fájdalomként, hanem csak hamar elfárad a lábam.

Az, hogy újra futhatok - vagy legalábbis neki kezdhetek - egy olyan pozitív és csoda számba menő élmény az én életemben amire nagyon szavakat nem találok. A szívem tele van hálával és a futásból hazafelé sétálva még egy könnycsepp is kicsordult annyira boldog és hálás voltam.

Azért ha a másik lábamat is meg kéne műteni akkor azt csak akkor vállalnám be, ha utána vállalják, hogy 2 hétig mesterséges kómában tartanak...

Fantasztikus eljegyzés

2016.06.16. 11:42 theworldwithmyeyes

Az amerikai Junebug wedding minden évben pályázatot indít a legjobb eljegyzési és esküvői fotók után kutatva.

Egy eljegyzés, ha meglepetésként jön és a pár boldog, még a legkeményebb hölgyek szívét is  ellágyítja. Szeretem a kreatív dolgokat és most ne kövezzen meg senki a fa alá beteszem a gyűrűt nekem nem ezek közé tartozik.

Az egyik kedvenc mondatom miszerint -A lehetőség benne van a reggelekben!- Az eljegyzést is valami ilyesminek látom. A lehetőség benne van egy eljegyzésben. Nekikezdesz egy útnak, ami álomképekkel van körbe szőve.

Itt vannak az én személyes kedvenceim, a többi kép pedig megtekinthető ITT.

a-tavalyi-ev-20-legjobb-eljegyzesi-fotoja_30e62fddc14c05988b44e7c02788e187.jpg

a-tavalyi-ev-20-legjobb-eljegyzesi-fotoja_ae566253288191ce5d879e51dae1d8c3.jpg

a-tavalyi-ev-20-legjobb-eljegyzesi-fotoja_d0096ec6c83575373e3a21d129ff8fef.jpg

a-tavalyi-ev-20-legjobb-eljegyzesi-fotoja_edab7ba7e203cd7576d1200465194ea8.jpg

a-tavalyi-ev-20-legjobb-eljegyzesi-fotoja_f3ccdd27d2000e3f9255a7e3e2c48800.jpg

 

Mozaikplasztika után, avagy az én műtétem története 4/3

2016.06.07. 16:23 theworldwithmyeyes

Beléptem a harmadik hétbe. Innen nem napokra bontva, hanem hetekre bontva mesélem gyógyulásom, felépülésem történetét. Igazából visszatekintve pont ez az első két hét az, amikor az idő vánszorog és az ember elhiszi ( legalábbis én elhittem ), hogy sose lesz jó semmi többet. Fájdalomba burkolózva ültem a kanapén, de az ülés az erős jóindulat, mert félfekvésben sajnáltam magam aktívan.

Harmadik hét ( 15-21 nap )

A térdem feletti kis folyadékgyülem nagyon aggasztott, szó szerint rettegtem, hogy újra le fogják szívni, ami ugye nem fáj csak egy tompa nyomás.. Na én ezt a nyomkodást is kihagytam volna - mivel nekem a nyomásról más fogalmaim voltak eddig - , de nagyon feszült, nőtt és nem sok esélyt adtam annak, hogy szúrás nélkül megúszom. Jelentem megúsztam. Kvázi normálisnak tartották a duzzanatot, mert ízületi gyulladás alakult ki, ami műtétet követően teljesen rendjén van. Sokat segített rajta a gép, amibe betették torna után a lábam. Volt olyan alkalom a héten, ahol a torna előtti és a torna utáni körmérete a térdemnek 2 cm-t változott. Óriás megkönnyebbülés.

20160519_152536_resized.jpg

Szépen lassan meg kell próbálnom mankó nélkül menni pár lépést. Nagyon nehéz, hogy ne úgy menjek mint egy bakkecske, gyorsan a jobb lábamat a bal alá húzva. Erősen szenvedek vele. Otthon esténként már nagyon - nagyon lassan és eléggé instabil módon mankó nélkül járkálok. Óriási élmény, hogy lassan, de tudok két kézzel pakolni! Szerintem ez az egyik legnagyobb örömöm. Nem kell dobálóznom, nem kell a számba venni, zsebre rakni dolgokat ha A-ból B-be szeretném helyezni őket. Reggel azonban még kell a mankó, főleg ébredés után. A lábamat szó szerint be kell járatnom, mert amikor rálépek először, akkor még mindig nagyon fáj. Kicsit jövök-megyek a lakásban és utána újra jó, de az első pár lépéssel megszenvedek. Ugyanakkor ébredés után a behajlítás szöge is elég siralmas. Torna után jó indulattal ( na jó nagyon jó indulattal ) megy a 90 fok, de reggel meg sem közelíti ezt. Újra elég kilátástalannak érzem, hogy valaha guggolni fogok ezzel a lábbal. Egyszerűen nem hajlik. Állítólag -mert ugye mindig tiszta para vagyok és kérdezősködöm- minden tünetem ( a fizikai a pszichésen nem itt a rehabon segítenek ) teljesen normális és kis türelem és elmúlnak szép lassan.

20160521_081841_resized.jpg

Óriási dolog, hogy a hét végén autóztam, mármint én vezettem. Újra önálló lettem és nem kell várni a páromra, barátaimra, hogy vigyenek ide-oda. De nagyon cukik voltak, mert mindenki nagyon készséges volt. Annyi könnyebbségem azért van, hogy a kocsim automata, így a bal lábam szépen pihen.

Negyedik hét ( 22 - 28. nap )

Múlt héten annyit jöttem mentem otthon mankó nélkül, hogy már az utcára sem nagyon használom. Talán a hét elején egyszer- egyszer reggel még az egyiket használtam, de az is elkopott szép lassan. Azért még a kocsiba mindig beteszem magam mellé a mankókat mint valami kabala hurcolom magammal. De már nem használom őket az idő 98%-ban. 

Egy ilyen műtét után az apró sikerek visznek előrébb és adnak erőt a kitartáshoz. Nekem az egyik ilyen volt, hogy végre letelt a 20 nap vérhígító, amit minden reggel adnom kellett magamnak. Éljen- éljen!

Gyógytornára folyamatosan járok heti kétszer, ahogy tudok és a lábam lassan el is éri a 110 fokot, de ezért nagyon meg kell ám dolgozni. Nagyon feszít, fáj amikor hajlítom vagy épp hajlítani próbálom. És amikor torna után újra boldog vagyok, hogy azért valamennyire csak hajlik a lábam, jön a jegelés és mintha nem is tornáztam volna. ( Ez egy újabb állítólag tök normális dolog. Igen, igen megkérdeztem ezt is. )

167447_1574761099961_2756626_n.jpg

Erőlködésemnek, küzdeni akarásomnak köszönhetően felfelé elkezdtem úgy lépcsőzni, ahogy mások, azaz normálisan nem egy lábbal és a másik mellé zár hanem váltva fellépni. Az első napokban roppant bénán - mint egy csípőbajos - néztem ki, de szép lassan a hét vége felé már ment ez is. Jó, hogy a mozgás funkciók viszonylag hamar kezdenek visszajönni. Na igen, de lefelé ez még egyáltalán nem megy. Már a gondolat is rémisztő, hogy enyhén hajlított lábbal megtartsam a súlyomat. Hahaha mondhatnám. Bár egyszer kétszer azért megpróbáltam, de a térdem, mint szélben a zászló úgy mozgott, mire gyorsan elkaptam a korlátot. Na legalább tudom, hogy ez nem megy még.

Amivel borzalmasan szenvedek és itt a borzalmas jelző cseppet sem túlzás az a nagyon változékony időjárás. Az éjjeli viharok, a nagy esőzések olyan hatással vannak a térdemre, mintha satuban lenne a lábam jó erős szorítással. Ilyenkor persze nem könnyű sem tornázni, sem lépcsőzni, de muszáj, hogy haladjunk végre kifelé ebből a félig tehetetlen állapotból. Fájdalomcsillapítót is csak eső, vihar esetén veszek már be, de mondjuk akkor gondolkodás nélkül és akár többet is. Én tuti nem szenvedek hobbiból.

A hétvégén először mentem közösségbe, ahol azért realizáltam, hogy jó a mankó nélküliség, de mivel a többiek emiatt nem tudják, hogy bármi koordinációs problémám is lenne, nem is figyelnek rád. Konkrétan törték az utat előttem, mert a hirtelen helyzetváltoztatások még neccesek. Illetve azok nem, mert nem mennek és ebből kifolyólag pörögtem a jobb lábamon egyszer kétszer, hogy a balt fedezékbe helyezzem, mert ez sima gyorsan hátra lépek vele nem kivitelezhető, mert nem tart meg. MÉG

Ötödik hét ( 29 - 35. nap )

Minden szenvedőnek jó hír, hogy úgy érzem ezen a héten jött áttörés a felépülésben. Hat hetet mondtak, hogy ennyi kell a szöveteknek, csontnak, porcnak, amíg regenerálódik annyira, hogy úgy érzem lejöhetek a kínpadról. Az ötödik hét eredményekkel teli volt. Az időjárás ezen a héten is megviccelt párszor, de már lassan kezdek hozzászokni, ha ez egyáltalán lehetséges.

20160602_205040_resized.jpg

                                                   ( kezd térd formája lenni a térdemnek )

Élmény a lépcsőzésben, hogy a kezdeti lefelé bénán megyeket felváltotta az egész normálisan megyek már lefele is, fölfelé meg szinte kívülről nem is látni, hogy baj lenne. A rossz hír, hogy azért érzésre nem ennyire jó minden, mert minden lépcsőfoknál akár fel, akár le megyek, jól körül tudom határolni, hogy hol, mi történik a térdemben, melyik inam húzódik, melyik nem létező izmom dolgozna, ha lenne

Torna után a lábam lassan eléri a 120-130 fokot és már reggel ébredés után is megy a 90 fok. Ezt tényleg nagyon nagy eredménynek, sikernek élem meg!

A belső oldalról szépen szívódik fel a lila folt és a duzzanat is kezd lejjebb menni. Ami jó, de így kezd szépen látszódni, hogy az összes és ez nem túlzás, az összes izmom eltűnt, hiába tornáztatom kb. 2 és fél hete minden nap. Konkrétan horpadások vannak a térdemen a belső oldalon. A combizmom meg kocsonyás állagú. Szomorú, de van mivel küzdeni. Sajnos 9 nap mozgás nélküliség alatt eltűnt az izom és sajnos nem jön olyan gyorsan vissza...

Gyógytornán bicikliztem már kétszer, ami szintén nagy hír. Bár az ülést még jó magasra kell állítani, mert a hajlítás ugye nem az igazi... Otthonra is beszereztem egyet, hogy jobban tudjak haladni, de az a bicikli megérdemel egy külön posztot.

A gyakorlatok amiket csinálok egyébként biztos hatékonyak, mert a másik lábamban van izomláz. Azért jó lenne, ha lenne ha a balban is, mert megnyugtatna, hogy legalább valami izom kezdemény elindult. Egyelőre semmi... Na jó valami talán oldalt rajzolódik, emelésnél, befeszítve.

A gyógytornán a lányok nagyon sokat segítenek és nagyon sok erőt adnak nekem, nagyon hálás vagyok nekik. A múltkor, ami a fotón is látszik tape-elték a lábam, ami elég hatékonynak bizonyult. Egyébként is már felszívódóban volt a belső oldalon a lila foltom, de tape után 3 nappal teljesen eltűnt.

Jövő héten megyek a hathetes kontrollra a doktor úrhoz. Na kíváncsi vagyok mit fog mondani.

Mozaikplasztika után, avagy az én műtétem története 4/2

2016.05.19. 13:07 theworldwithmyeyes

Műtét után eltelt egy hét.

7. nap

Első jó hír. Megszoktam, hogy háton alszom vagy csak annyira kimerít a napközbeni fájdalom és az éjjeli vergődés, hogy ma aludtam először úgy, hogy nem ébredtem fel. Mondjuk még a fájdalomra sem, szóval újabb jó hír, hogy éjjel nem kellett bogyó.

Ma van az első kontroll napja, meg a varratszedés. Mivel a térdem felett van egy elég jól látható dudor és bizonyos mozgásoknál hallani, ahogy kutyog benne a folyadék számítottam rá - na jó ez túlzás, mert inkább csak gondoltam rá- , hogy le fogják szívni.

20160503_181841_resized.jpg

Egyáltalán nem voltam felkészülve arra, hogy ez tényleg megtörténik majd. Megtörtént! 600ml tiszta vért szívtak le. Megjegyzem még jó, hogy feküdtem közben és otthon voltam olyan okos, hogy a fájdalomcsillapító hatásának legerősebb 2 óráját erre az időszakra időzítettem. A varratszedés nekem, igen nekem nagyon fáj. Olyan volt, mintha a sebemet csipkedték volna. Borzasztóan vártam, hogy elhagyjam a kórházat és haza érjek lefeküdni. A doktor Úr megnyugtatott, hogy a seb szép és jól gyógyul. A műtét sikeres volt és sportolásra tökéletesen alkalmas lesz a térdem úgy futásra, mint síelésre.

Újabb jó hír, hogy ma este le lehet szedni a térdharisnyát és nem kell többet vissza vennem. A 10.ik napon le lehet szedni a kötést is, ami azt jelenti érheti víz. Éljen, éljen végre tudok normálisan fürdeni.

20160509_214455_resized.jpg

8-9. nap

Senki kedvét nem szeretném elvenni, de ez a két nap olyan volt mint egy fekete lyuk. A térdem jobban fáj, mint előtte bármikor. Felállásnál 1-2 percig olyan érzésem volt, mintha kiszakadna a térdkalácsom a sebemen. Horror...

10. nap

Reggel felállás után nem fáj úgy a térdem. Ez óriási megkönnyebbülés. Ma van az első gyógytornám, picit félek tőle. Hogy lesz ebből működő láb?! Ez a kérdés még mindig nem hagy nyugodni, de a fájdalom csökkenése ad némi reményt ezzel kapcsolatban.

A gyógytornász hölgy nagyon kedves, ő volt a műtét utáni nap is, aki segített mankózni. Maga a gyógytorna siralmas volt. Újra minden lelkesedésem, ami visszanyertem a fájdalom szűnése miatt elillant. A combizom, mint olyan, amit építgettem, erősítettem eltűnt. Nem létezett többé.

20160506_134701_resized.jpg

Egy jó dolog azért itt is történt, hogy megtanultam másképp mankózni, ami egy picit dinamikusabbá tette a mozgásomat. A kezeim azért nagyon hiányoznak a mindennapi létem során. Mindent a zsebembe pakolgatok vagy dobálozóm a messzeségből az ágyra. Azt hiszem, hogy az már haladás, hogy elég sokat szoktam magamon röhögni, miközben kommandózom egyedül a mindennapi teendőim közben.

Emellett rengeteg munka vár rám. Izmot kell építeni, illetve visszahozni. ÉS itt van óriási jelentősége annak, hogy 2 hete még combizom erősítő gyakorlatokat végeztem. Hamarabb jön az áhított felépülés. Elvileg. Ezt csak azért mondom, mert nem hittem benne. Mikor az ember ott fekszik az ágyon és nem tudja megemelni a lábát, mert olyan, mintha az ágyhoz szögelték volna a sarkát, hát akkor elég szkeptikussá válik. Főleg én a kis belső hangokkal, amik a műtét óta riogatnak a felépülésemmel kapcsolatos kételyekkel.

Kaptam házi feladatot, ami az volt, hogy napi ahányszor csak tudom :) combizom megfeszítés, megtartás, kiengedés és láb felhúz, amíg bírom, megtart, visszaenged. Gyógytorna jól leszívott, meg őszintén mondom jól neki is voltam keseredve a combizmon hiányán így már csak jegeltem, feküdtem aznap. Bár ez nem igaz. A nap hátralevő részében folyamatosan feszítettem, kiengedtem. Az elején olyan volt mintha a térdkalácsomat is leragasztották volna, nem nagyon mozdult. Estére már megmozdult azért, de nagyon fájt. A hajlítással is értem el eredményeket, majdnem 90 fok!! Lehet lesz ebből tényleg valami...

12966205_10206086752838862_1882998246_n.jpg

11. nap

Folyadék elkezdett visszajönni a térdem fölé. Nem vészes, de érezhető a lábhúzásnál, hogy feszül. Otthoni folyamatos és nem viccelek, folyamatos torna. Combizom feszítés, felhúzás, jegelés. Ez a napi rutin most. Egyre kevesebb fájdalomcsillapítót szedek. Napi 5-ről 3-ra csökkent.

Este óriási öröm és eredmény!!!! A lábamat fel tudtam emelni a földről. Másfél hét után óriási siker, hogy az ágyról le tudom emelni a lábam és nem a másikkal kell leszedni! Azonnal pezsgőt, bort bontanék, de nem lehet inni ugye a véralvadásgátló injekciók miatt. ( Még 9 napig, hogy egész pontos legyek. )

12.nap

Újabb siker. Félbénán, de oldalra tudtam fordulni. Annak, aki nem tud háton aludni ez egy elég jó és biztató hír.

A rossz hír, hogy amikor legutóbb kint jártam benyeltem egy jó kis gyomorvírust. Ennek eredménye émelygés, gyomorfájás, magas láz, erőtlenség... Pont kellett...

De még lázasan is csináltam a feladatot. Feszítettem, húztam amennyire tudtam, mert a folyadék csak újra gyűlik, gyűlik...

14.nap

Gyomorvírus 2 nap alatt lement, kis más fájás a változatosság kedvéért. Folyamatos torna és újabb jó hír. Már a jobb oldalamra is tudok fordulni, bár csak úgy, hogy a bal térdem alá párnázok. De úúú a változatosság gyönyörködtet.

A kis folyadékom gyűlik, gyűlik, fáj, feszít, éjjel még a vádlim is zsibbadt kicsit. Ijesztő volt, szerencsére pont megyek a gyógytornára, hogy rákérdezzek, hogy ez jó-e. ( persze tudom, hogy nem, de az újabb leszívás gondolata halálra rémít )

Otthon már a sebek szabadon vannak, szépen gyógyulnak, a térdem belső oldala a szivárvány minden színében pompázik. Nem szép látvány, de gyógyul. Szépen lassan kezdem látni a szebb jövőt.

20160514_162651_resized.jpg

Mozaikplasztika után, avagy az én műtétem története 4/1

2016.05.19. 11:20 theworldwithmyeyes

Igazából a műtét előtt nagyon szerettem volna nem csak a szakmai cikkeket elolvasni, hanem személyes tapasztalatokról is tájékozódni. Nem igazán találtam erre vonatkozóan semmit. Ezért gondoltam, hogy megosztom az én tapasztalatomat erről a műtétről és a műtétet követő időszakról. Nekem egész biztos segített volna ha van bármilyen támpontom a felépülésem során, vagy csak szimplán nagyjából tudtam volna mi vár rám. Nem tudtam...

Amit én a műtét előtt tettem.

1. Kikerestem azt az orvost, akiről úgy gondoltam számomra a legjobb lesz és akiben megbízom annyira, hogy terepfutóként engedem megműteni a térdem. Engem Prof. Dr. Hangody László műtött.

2. Utána néztem, hogy a térdműtétek után milyen rehabilitációs gyakorlatok vannak és azokat az izmokat célzottan elkezdtem építeni, erősíteni. Ami igazából egy jó tanácsom is egyben azoknak, akik műtétre várnak, mert az én combizmom 9. napra teljesen eltűnt még így is, mint az az első gyógytornán kiderült...

Akkor kronológiailag a következőek történtek velem. ( A csatolt képekért elnézést a nyugalom megzavarására abszolút alkalmasak )

1 nap.

Előző nap éjféltől sem folyadék, sem étel fogyasztása nem lehetséges, így mikor reggel a kórházba értünk már jó szomjas voltam. Ettől eltekintve nem stresszeltem, tudtam, hogy én választottam ezt és egyébként is túl kell esni rajta. Ja és azt is tudtam, hogy a legjobb kezekben vagyok. A műtét altatásban zajlott másképpen nem is vállaltam volna és kb. 50 percig tartott. Vártam a jó kis gyógyszereket, amiktől az ember jobb kedvre derül altatás előtt, de sajnos rám nem nagyon hatottak, nem úgy az altatógáz. Annak kb.2 lélegzésig tartott elaltatni. Utána mi történt nem tudom. Utólag mondták el, hogy nekem szerencsére egy darab oltvánnyal sikerült a hiányt pótolni. Ébredés után aznap nagyon bódult voltam. Lábam bekötve, óriásira dagadva, mozdítani sem bírtam és emellé jött a brutál fájdalom is. Még a doktor Úr is odajött délután, hogy elmondja minden a legnagyobb rendben volt és a térdem már terhelhető. ( - Szegény, hogy szétstresszelhettem a kérdéseimmel a műtét előtt! - )  Ami egész viccesen hangzott akkor miután még a szempilláim megmozdítása is fájt, nemhogy a lábra állás gondolata. Éjszakára kaptam fájdalomcsillapítót, altatót így hamar reggel lett, bár még így is rengetegszer felébredtem éjjel amikor úgy gondoltam fordulni fogok. Nem tettem...

Itt egy kép, hogy mekkorára volt dagadva. És igen ezen nincs semmi csak 1 azaz egy réteg fásli. A többi a lábam.

20160502_213219_resized.jpg

2. nap

Ébredés a kórházban. Az ágytál amúgy remek dolog csak nem nekem. Alig vártam, hogy jöjjön a gyógytornász és valahogy lábra segítsen - amitől nagyon be voltam tojva a fájdalmaimat tekintve -, hogy a mosdóig elmenjek. A felkelés 2 mankó segítségével sem volt egy leányálom, 3 méter megtétele után csurom vizesen az izzadságtól alig vártam, hogy újra vízszintesbe kerüljek. Még annak a gondolata sem villanyozott fel, hogy mehetek dél körül haza. Újra meg kell mozdulnom. Jajj. Ennyi kétségem sose volt még a lábammal kapcsolatban. Tudtam, hogy még 24 óra sem telt el és hogy ez elvileg normális, azonban az agyamban az a kétely támadt, hogy nem hiszem el, hogy ez valaha jó lesz... Azért most így a 17-ik napon megnyugtatok mindenkit, hogy lesz. Lassan, de lesz!  :) Még kaptam egy szorító térdzoknit, aminek a felhúzása a lábamra igazi gyöngyszem volt fájdalom szempontjából. Ezt elvileg esténként le kellett volna vennem, de kértem, hogy egy darabig had maradjon rajtam, mert én ugyan többet ezt vissza nem tudom venni. A hazaút gyötrelmeivel, a budapesti utak minőségével és a lakásba bejutás küzdelmeivel nem igazán szeretnék senkit untatni. Képzelő erőre bízom. Szimplán csak voltak, ennyi. Otthon lefeküdtem kimerülten és aludtam. Innen indult az az új időszámítás mikor a 4 óránként szedhető fájdalomcsillapító az új biológiai órád. Szó szerint számoltam vissza a perceket.

20160503_092818_resized.jpg

3-6 nap

A napok egybe folynak. Borzasztó fájdalom, éjjel rosszul alvás, folyamatos felébredés. Felállni is nehéz. Izomlázam van mindenhol a jobb oldalamon, mivel azzal csinálok mindent. A tenyerem fáj a mankózástól. Nem tudok háton aludni...

Ezektől függetlenül a lábfejemet folyamatosan mozgatom. Le-fel, illetve a bokakörzést is rendszeresen csinálom. Manón támaszkodva próbálgatom terhelni a térdem, ami nem megy igazán. Ugyanebben a pózban támaszkodva próbálom a térdem hajlítani. Fáj, feszül. Nem erőltetem. Jó és működő térd reménye a fájdalom ködében teljesen elveszni látszik.

Jó tanácsok műtét előttre:

- Erősítsd a combizmokat, amennyire csak tudod

- Mosd le a körömlakkot a kezedről és a lábadról is, még akkor is, ha azt mondják nem kell. - Ez tapasztalat. Direkt kérdeztem és azt mondták kézről elég, lábról nem kell... De kellett volna, így én a körömlakkos lány maradtam :)

- Szerezz be otthonra - ha nincs -  egy gurulós széket! Komolyan. A két mankó fogása mellett még a kaját sem tudod majd A-ból B-be vinni. A tálcát vagy bármi egyebet csak a székre helyezed és már ott is van, ahol szeretnéd.

Folyt. köv.

...üresség...

2016.04.21. 15:01 theworldwithmyeyes

Amikor egy tragédia történik veled, körülötted és úgy érzed a világ megáll és együtt érez a fájdalmaddal, na akkor jössz csak rá igazán, hogy mennyire jelentéktelen vagy...

1120a4_f0cb477083e4b7a4aa5282bacb83008b_jpg_1024.jpeg

A világ nem áll meg, ugyanis a nap ugyanúgy felkel és az emberek ugyanúgy tovább mennek mint azelőtt. Semmi sem változik, csak te és a világ továbbra sem foglalkozik a te problémáddal. És ha te megállsz, akkor magával sodor, könyörtelenül magával visz és kényszerít. Nem lehet megállni. A fájdalmaddal kell tovább lépned, a hiánnyal együtt kell újra felvenni a ritmust. Mert fel kell. Ha tetszik, ha nem. Hisz a világ nem foglalkozik, sajnos nem foglalkozhat a te gondoddal, miután rengetegen vagyunk és mindenkinek megvan a személyes tragédiája.

Mert a kutyád újra éhes lesz, újra le kell vinned, a családodat újra el kell látnod, másoknak ugyanúgy szüksége lesz rád, csak te nem maradsz ugyanaz.

 

 

Ugye, hogy nem mindig vannak válaszok?!

2015.10.09. 19:44 theworldwithmyeyes

Nem, nem mindig. Sőt elég sokszor nincsenek. Rengeteg dolgot nem értek és ezt nagyon nehezen fogadom el, mert így a továbblépés is nehezített. 

A legtöbbször ha kérdezhetnék már nem is tudnék mit, mert akkora a zűrzavar. Mert már mindegy, mert a kapott sebek fájnak, a csalódottság kézzel fogható. Leszegett fejjel csak tudod, hogy eljött az idő arra, hogy elfogadj és tovább menj. Ez mindig nagyon nehéz, mert ha az ember érzéseit bántják kiszolgáltatottá válik. Számomra megérthetetlen az emberek kegyetlensége, közönye. Talán igen, ez az amit a legjobban nem tudok elfogadni a világban. De erre lesz valaha is épkézláb válasz?! Nem hinném. Szóval ez szimplán csak így van! Védd magad, ha úgymond normális életet akarsz élni. Bár legtöbbször nem sokat számít már azt sem, ha kemény védekező rétegekkel veszed körbe magad. Mindig van rés rajta, mindig. És szomorú, de a legtöbbször meg is találják, majd romba döntik az addig jónak hitt védekezőrendszered. Majd ha összeszedted magad, kezdheted újra.

20151004_164145_resized.jpg

És mégis felkel újra a nap, ami gyönyörű!

Te hiszel még az emberi jóságban?! Hm...

Comói-tó

2015.10.09. 15:44 theworldwithmyeyes

Bajod van? Utazz! Gondolkodnál kicsit? Utazz! Hiányzik valaki? Utazz! Válaszokat szeretnél? Utazz! Világot akarsz látni? UTAAAAAAZZZZ!!! 

Ezt tettem. Fogtam egy csokor hölgyet és nekiindultunk körbe nézni a Comói-tó partján. Nem, Clooney nem volt ott. Sajnos.

Helyettem beszéljenek a képek!

20151001_130744_resized.jpg

20151001_150620_resized.jpg

20151002_110244_resized.jpg

20151002_121804_resized.jpg

20151002_124404_resized.jpg

20151002_124915_resized.jpg

20151002_125936_resized.jpg

20151003_164939_resized.jpg

20151003_172444_resized.jpg

20151004_153449_resized.jpg

20151004_160559_resized.jpg

20151004_160801_resized.jpg

20151004_162653_resized.jpg

20151004_164145_resized.jpg

Egyenes az az út?!

2015.08.16. 10:58 theworldwithmyeyes

Nem, mert sosem az. Megtanultam, hogy az út amin haladunk egyszerűen nem lehet egyenes, mert mindig jön valami ami a jól kigondolt tervünket mellékvágányra helyezi. Keserves csalódások, fájdalmak útján azonban az ember lánya kénytelen megtanulni, hogy bár az út sosem egyenes mindig előre megy. És ez jó, sőt több, mint jó.

Mindig tervezős voltam, tudni akartam, hogy ha ezt teszem akkor ez fog történni, ha erre megyek oda jutok. Majd jött az ÉLET ( igen csupa nagy betűvel ) és azt mondta, hogy csak hiszed, hogy ilyen kiszámítható vagyok.

kartandtinki1_way-wallpaper_02.jpg

Nagy szenvedés ezt tudomásul venni egy olyan típusnak, mint én. Szeretem a kiszámítható dolgokat, valószínűleg azért mert iszonyúan félek a fájdalomtól és ezzel a kiszámíthatósággal ezt próbálom elkerülni, vagy épp felkészíteni magam rá.

Mostanra azonban eljutottam oda, hogy nem számít merre megyek, mert mindig előre haladok. Csak egyszerűen tudom ki vagyok és mi tesz boldoggá. Nem hagyom, hogy elsodorjanak olyan irányba, ahol nincsen keresnivalóm. Ellenben fogalmam sincsen merre megyek, de ez most valahogy nem zavar. Görcsösen törekedtem arra, hogy "normális" életet éljek családom, gyerekeim, karrierem legyen. Most azonban ezek már nem számítanak, vagy legalábbis nem olyan értelemben mint eddig. Hiszen miről is maradok le?! Semmiről az ég világon. De ez csak akkor érvényes, ha a jelenben boldog vagyok. Nem sietek, azt teszem, ami most jó nekem és, hogy egyszer megérkezem-e? Fogalmam sincsen és már abban sem vagyok biztos, hogy valaha megérkezem, de nem baj. És tudod miért nem baj? Mert nincsen elvesztegetett idő többé, mert azt teszem, ami jó nekem az adott pillanatban. A jelenben élek és így már tudom, hogy 100%, hogy semmiről nem maradok le. Nem úgy sikerül?! Nem baj, mert közben ezer meg ezer olyan élménnyel gazdagodtam amitől több lettem. Így hogyan is lehetnék valaha vesztes?!

Zárt ajtók mögül...

2015.08.14. 12:10 theworldwithmyeyes

Vannak dolgok, amiket egyszerűen csak el kell fogadni még akkor is, ha te állsz az ajtó rossz oldalán.

"Nem akarom, hogy megbánd. Nem akarom, hogy egy napon rájöjj, hiba volt elengedned akkor. Hogy egyszer csak felbukkanj, és elém állj mindenre készen.
Ez az ajtó már bezárult. És vannak olyan ajtók a szívünkben, amelyeket nem szabad többé kinyitni, lakatot kell rá tenni és elhajítani a kulcsot. Messzire.
A sérelmek, mint csillagok az égen, fényesen jelzik a köztünk lévő távolságot. Túl sok seb és heg, kétértelmű hangsúly, szó és tett. Az a különleges érzés, ami miénk lehetett volna, lássuk be, két viszláttal ezelőtt lett volna... " Manna OWell

locked-door1.jpg

süti beállítások módosítása