the world with my eyes

"If I said, My foot was stirred; Lord, thy mercy helped me." Psalm 94:18

Naptár

szeptember 2015
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  <
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30

Egyenes az az út?!

2015.08.16. 10:58 theworldwithmyeyes

Nem, mert sosem az. Megtanultam, hogy az út amin haladunk egyszerűen nem lehet egyenes, mert mindig jön valami ami a jól kigondolt tervünket mellékvágányra helyezi. Keserves csalódások, fájdalmak útján azonban az ember lánya kénytelen megtanulni, hogy bár az út sosem egyenes mindig előre megy. És ez jó, sőt több, mint jó.

Mindig tervezős voltam, tudni akartam, hogy ha ezt teszem akkor ez fog történni, ha erre megyek oda jutok. Majd jött az ÉLET ( igen csupa nagy betűvel ) és azt mondta, hogy csak hiszed, hogy ilyen kiszámítható vagyok.

kartandtinki1_way-wallpaper_02.jpg

Nagy szenvedés ezt tudomásul venni egy olyan típusnak, mint én. Szeretem a kiszámítható dolgokat, valószínűleg azért mert iszonyúan félek a fájdalomtól és ezzel a kiszámíthatósággal ezt próbálom elkerülni, vagy épp felkészíteni magam rá.

Mostanra azonban eljutottam oda, hogy nem számít merre megyek, mert mindig előre haladok. Csak egyszerűen tudom ki vagyok és mi tesz boldoggá. Nem hagyom, hogy elsodorjanak olyan irányba, ahol nincsen keresnivalóm. Ellenben fogalmam sincsen merre megyek, de ez most valahogy nem zavar. Görcsösen törekedtem arra, hogy "normális" életet éljek családom, gyerekeim, karrierem legyen. Most azonban ezek már nem számítanak, vagy legalábbis nem olyan értelemben mint eddig. Hiszen miről is maradok le?! Semmiről az ég világon. De ez csak akkor érvényes, ha a jelenben boldog vagyok. Nem sietek, azt teszem, ami most jó nekem és, hogy egyszer megérkezem-e? Fogalmam sincsen és már abban sem vagyok biztos, hogy valaha megérkezem, de nem baj. És tudod miért nem baj? Mert nincsen elvesztegetett idő többé, mert azt teszem, ami jó nekem az adott pillanatban. A jelenben élek és így már tudom, hogy 100%, hogy semmiről nem maradok le. Nem úgy sikerül?! Nem baj, mert közben ezer meg ezer olyan élménnyel gazdagodtam amitől több lettem. Így hogyan is lehetnék valaha vesztes?!

Zárt ajtók mögül...

2015.08.14. 12:10 theworldwithmyeyes

Vannak dolgok, amiket egyszerűen csak el kell fogadni még akkor is, ha te állsz az ajtó rossz oldalán.

"Nem akarom, hogy megbánd. Nem akarom, hogy egy napon rájöjj, hiba volt elengedned akkor. Hogy egyszer csak felbukkanj, és elém állj mindenre készen.
Ez az ajtó már bezárult. És vannak olyan ajtók a szívünkben, amelyeket nem szabad többé kinyitni, lakatot kell rá tenni és elhajítani a kulcsot. Messzire.
A sérelmek, mint csillagok az égen, fényesen jelzik a köztünk lévő távolságot. Túl sok seb és heg, kétértelmű hangsúly, szó és tett. Az a különleges érzés, ami miénk lehetett volna, lássuk be, két viszláttal ezelőtt lett volna... " Manna OWell

locked-door1.jpg

Ki is vagyok én?!

2015.08.12. 12:33 theworldwithmyeyes

A mai világban annyira nehéz megtalálni önmagunkat. Ráadásul minden médium, minden kommunikációs csatorna ezt sulykolja belénk, hogy valósítsd meg önmagad. És persze az jó dolog is, ha tisztában vagyunk vele, hogy kik vagyunk, mit akarunk, de ez a fajta életfelfogás borzasztóan önzővé és szeretetlenné teszi az embereket. Ugyanakkor megóv minket attól, hogy átlépjenek rajtunk, de vajon van-e bennünk ennyi tudatosság, hogy ne engedjük a szeretteinknek, hogy ezt tegyék, még ha tudom is ki vagyok.

Van, hogy a változás, változtatás szükségszerű. Van, hogy életbevágó, hogy rátaláljunk önmagunkra.

A világnak, családnak, barátoknak van egy kialakult képe rólunk- ha akarjuk, ha nem-, ami nem mindig reális, de legalább ők "magabiztosan" tudják mi milyenek vagyunk. Jó nekik, mert nekik legalább nincs kétségük. Fájdalmas procedúrák mentén azonban lassan én is kezdek ráeszmélni, hogy én valójában milyen vagyok és mit akarok. Mint a Terminátorban, kezdek öntudatra ébredni. Például elkezdtem újra festeni. Szeretek festeni. És ez jó. Szeretem kimondani. Szeretek festeni.

89616928.png

Hullócsillag

2015.08.10. 12:42 theworldwithmyeyes

Minden ember életében vannak olyan személyek vagy események, melyek úgy suhannak át rajtunk, mint a hullócsillag. Csodás fénye rabul ejt, nem tudod nem nézni vagy nem vonzónak látni,  de sajnos csak néhány pillanatig tart a csillogása és utána csak a büdös nagy sötétség marad. No meg az emléke annak a csodás jelenségnek, aminek tanúja lehettél. Amikor események tűnnek tova ilyen sebességgel könnyebben feldolgozható, nekem, nekem könnyebben, mintha emberek vállalnak részt ilyen rövid ideig az életemben. Kevés embert csodálok, még kevesebb emberben bízom, így amikor valaki, bárki kiváltja ezt a fajta vonzalmat belőlem, az eltűnése óriási fájdalmat okoz. Mindig, mert ez a fajta veszteség feldolgozás még az évek múlásával, rutin szerzésével sem könnyebb. Csak ülsz és bambulsz magad elé, vágyod, hogy újra láthasd azt a csodát, majd rájössz, hogy nem lehet. Egyszeri és megismételhetetlen, akarattal és vággyal nem visszahozható. Elfogadsz, feldolgozol és továbblépsz, majd a következő hullócsillag esetén eldöntöd, hogy elfordítod a fejedet vagy a pillanatnyi csoda érdekében vállalod újra a fájdalmat, melyet maga után hagy.

hullocsillag3.jpg

Bármit teszek vagy mondok...

2015.07.27. 10:02 theworldwithmyeyes

"Felkeltem ma reggel, és végre rájöttem, bármit teszek vagy mondok, nem tudom megváltoztatni a múltat vagy az érzéseimet. És nem is próbálom. Kész vagyok arra, hogy továbblépjek."

tumblr_mm4uxqnz8w1rhs5fwo1_500.jpg

Varázslatos hidak

2015.04.15. 16:22 theworldwithmyeyes

Mondjuk elég király lenne mindegyiken átsétálni...

1. Rakotz híd, Németország

asp_620_2azordoghidja_bulgaria_1.jpg

2. Az Ördög Hídja, Bulgária

asp_620_3huangshan_anhui_kina.jpg

3. Huangshan, Anhui, Kína

asp_620_4mullerthal_luxemburg.jpg

4. Mullerthal, Luxemburg

asp_620_5glenfinnan_viadukt_skocia.jpg

5. Glenfinnan viadukt, Skócia

asp_620_6hid_a_pindos_hegysegben_gorogo.jpg

6. Híd a Pindosz-hegységben, Görögország

asp_620_7hid_a_latefossen_vizesesnel_norveg.jpg

7. Låtefossen-vízesés, Norvégia

asp_620_8ronda_varos_hidja_malaga_spanyolo.jpg

8. Ronda város hídja, Malaga, Spanyolország

asp_620_9gorges-de-lareuse-svajc.jpg

9. Gorges de l'Aruse, Svájc

asp_620_10gaztelugatxe-spanyol.jpg

10. Gaztelugatxe, Spanyolország

asp_620_11carrbridge-skocia.jpg

11. Carrbridge, Skócia

asp_620_12gyokerhid-india.jpg

12. Gyökérhíd, India

asp_620_13-hold-hid-tajpej-tajvan.jpg

13. Hold híd, Tajpej, Tajvan

asp_620_14hermitage-hid-skocia.jpg

14. Hermitage híd, Skócia

asp_620_15-stari-most-oreg-hid-mostar-bosznia.jpg

15. Stari most (Öreg híd), Mostar, Bosznia-Hercegovina

asp_620_16-ponte-gobbo-olasz.jpg

16. Ponte Gobbo, Olaszország

asp_620_17-multnomah-vizeses-oregon-usa.jpg

17. Mutnomah-vízesés, Oregon, USA

asp_620_18gapstow-hid-ny-usa.jpg

18. Gapstow híd, New York, USA

asp_620_19tollymore-uk.jpg

19. Tollymore, Egyesült Királyság

asp_620_20-hid-a-merced-folyon-yosemite-usa.jpg

20. Híd a Merced folyón, Yosemite, USA

asp_620_21-ponte-della-maddalena-borgo-a-mozzano-olaszo.jpg

21. Ponte Della Maddalena, Borgo A Mozzano, Olaszország

asp_620_22-sligachan-isle-of-skye-skocia.jpg

22. Sligachan, Isle Of Skye, Skócia

asp_620_23-eilean-donan-kastelyhid-skocia.jpg

23. Eilean Donan kastélyhíd, Skócia

asp_620_24-misarela-bridge-geres-portugal.jpg

24. Misarela híd, Gerês, Portugália

asp_620_25-kemer-hid-rize-torokorszag.jpg

25. Kemer híd, Rize, Törökország

Jössz velem?

Forrás

Vágytam én már sok mindenre...

2015.04.14. 17:36 theworldwithmyeyes

n18175-lead-600-z4kcv0-repro2.jpg

"Vágytam én már sok mindenre. De rá kellett jönnöm, nincs annál erősebb vágy, mint amikor a másik közelségére vágyunk. Amikor úgy vágyunk a másik közelségére, hogy az nem lehet mellettünk, amikor vágyakozásunk kielégíthetetlen, vágyunk tárgya elérhetetlen. Ettől kezdve elindul az ördögi kör, a gyötrő láncreakció, amiből képtelenség kiszállni, hiszen az ösztön a mozgatórugója. Elindul a játék, az a kínzó játék, amit férfi és nő ösztönösen játszik egymással. A játék, amely során nem is a másik testét kívánod, hanem a lényét. Minden porcikáddal kívánod a látványát, ami talán messze van a tökéletestől, de számodra a mindent jelenti. Kívánod a hangját, aminek érzékelésére a körülötted zajló világban megáll az idő, és a te saját hangod is átváltozik. Idegen lesz, olyan, mintha nem is te volnál. Pedig ez a hang vagy csak te igazán. Mert minden, ami eddig volt, megszűnt létezni. Minden, ami eddig volt, a föld nyelte el. Minden, ami eddig szépnek tűnt, elveszítette szépségét. És értetlenül állsz ebben az idegen világban, mert egyszerűen nem találod a helyedet. Nélküle nem találod a helyedet. Mert a te helyed ott van, mellette." Tomán Edina

Változás. Változás? Változás!

2015.04.14. 10:32 theworldwithmyeyes

A legfőbb dolog az életben, hogy változunk. Vagy, hogy változni kényszerülünk és azt hogyn tesszük. Vajon képesek vagyunk megszabadulni rossz szokásainktól vagy ez csak egy hiú ábránd?  Naivak és szerelmesek kényszerképzete? Vajon képesek vagyunk e bárkiért is változni? Elég- e ha valakit annyira szeretünk, hogy változni akarunk érte? Érte és nem magunk miatt? Mennyire lehet sikeres egy olyan változás kényszere melyet egy más iránt érzett szeretetünk szül? Lehet az? Vagy mindenképpen szükség van a változáshoz/maradandó/ egy belső akarásra? 

images_4.jpg
Vagy a hazugok mindig hazugok maradnak? A lopósok mindig loposók lesznek és így tovább? Mennyire determinál egy eleve adott helyzet minket? Ki tudunk lépni ebből a hálóból? Más miatt képesek lehetünk- e rá? Vagy csak magunk miatt? Kell a belső kényszer? 

csodálatos kegyelem

2015.04.12. 19:42 theworldwithmyeyes

Amikor másra már nincsen szükséged!

 

Fuss, szaladj!

2015.04.07. 07:05 theworldwithmyeyes

Futni jó. Szeretem. Növeli a kitartást és a küzdést bennem. Szeretem az eredményeket, ha valami hatékony és közben hatasos. Ilyen a futás az életemben, talán az egyetlen is. Igen ám, de futás és futás között is óriási különbség van. Én a szabadtéri futást szeretem a legjobban, mert ott haladsz is és közben érezheted, ahogyan a friss levegő beáramlik a tüdődbe, ahogyan a lágy levegő simogatja az arcod, ahogyan az ébredező napsugár melegíti a bőrödet. Egyszerűen függést okoz. Nálam. Semmi sem hasonlítható ahhoz az érzéshez, amikor haladsz lépésről lépésre előre és közben magad vagy. Csak te és a gondolataid.

Rendszerezel, gondolkodsz, megpróbálod a helyére rakni a dolgokat. Na igen ez nem mindig sikerül, sőt általában nem, de benne van a lehetőség, hogy mégis. Nálam a futás olyan, mint a reggel: benne van minden reggelben a lehetőség, hogy valami nagy dolog történik. Persze a legtöbbször nem, de mégis minden reggel megvan az esély arra, hogy aznap megváltozik az életed!

fb_img_1427009577969_resized.jpg
Sajnos télen vagy hideg időben nem tudok szabadban futni, meg nem is akarok, mert a hideget nem szeretem. Összehasonlíthatatlan a két műfaj. Futógépen futni és szabadban futni. Az egyik kedvenc edzőm azt mondta egyszer, hogy ez olyan mint a guminő és a hús-vér nő közötti különbség...

A végállomás, produktum ugyanaz na de az út össze sem hasonlítható.

Futottam ma reggel is. Gépen még egyelőre. Gondolataim velem voltak, lábamat tettem egyiket a másik után, mentem 10km-et mégsem haladtam sehova. Egy helyben toporgok mégis elfáradok. Na ez a legnagyobb hátránya ennek. Össze sem vethető azzal mikor a kövek ropognak a talpad alatt, ahogyan feltölt a természet ereje...

A gondolatok?! Na azok megvannak itt is, ott is! És hogy haladok-e?! Határozottan. Hova érkezem meg még nem tudom, de nagyon vágyom mar hazaérni, megérkezni.
Így hat futok tovább rendületlenül és lehetőleg szabadban, hogy meg is érkezzem. Hogy azért futok e mert menekülök vagy azért mert tartok valahova?! Egyre világosabb...