Hirdetés

the world with my eyes

"If I said, My foot was stirred; Lord, thy mercy helped me." Psalm 94:18

Naptár

május 2015
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  <
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Varázslatos hidak

2015.04.15. 16:22 theworldwithmyeyes

Mondjuk elég király lenne mindegyiken átsétálni...

1. Rakotz híd, Németország

asp_620_2azordoghidja_bulgaria_1.jpg

2. Az Ördög Hídja, Bulgária

asp_620_3huangshan_anhui_kina.jpg

3. Huangshan, Anhui, Kína

asp_620_4mullerthal_luxemburg.jpg

4. Mullerthal, Luxemburg

asp_620_5glenfinnan_viadukt_skocia.jpg

5. Glenfinnan viadukt, Skócia

asp_620_6hid_a_pindos_hegysegben_gorogo.jpg

6. Híd a Pindosz-hegységben, Görögország

asp_620_7hid_a_latefossen_vizesesnel_norveg.jpg

7. Låtefossen-vízesés, Norvégia

asp_620_8ronda_varos_hidja_malaga_spanyolo.jpg

8. Ronda város hídja, Malaga, Spanyolország

asp_620_9gorges-de-lareuse-svajc.jpg

9. Gorges de l'Aruse, Svájc

asp_620_10gaztelugatxe-spanyol.jpg

10. Gaztelugatxe, Spanyolország

asp_620_11carrbridge-skocia.jpg

11. Carrbridge, Skócia

asp_620_12gyokerhid-india.jpg

12. Gyökérhíd, India

asp_620_13-hold-hid-tajpej-tajvan.jpg

13. Hold híd, Tajpej, Tajvan

asp_620_14hermitage-hid-skocia.jpg

14. Hermitage híd, Skócia

asp_620_15-stari-most-oreg-hid-mostar-bosznia.jpg

15. Stari most (Öreg híd), Mostar, Bosznia-Hercegovina

asp_620_16-ponte-gobbo-olasz.jpg

16. Ponte Gobbo, Olaszország

asp_620_17-multnomah-vizeses-oregon-usa.jpg

17. Mutnomah-vízesés, Oregon, USA

asp_620_18gapstow-hid-ny-usa.jpg

18. Gapstow híd, New York, USA

asp_620_19tollymore-uk.jpg

19. Tollymore, Egyesült Királyság

asp_620_20-hid-a-merced-folyon-yosemite-usa.jpg

20. Híd a Merced folyón, Yosemite, USA

asp_620_21-ponte-della-maddalena-borgo-a-mozzano-olaszo.jpg

21. Ponte Della Maddalena, Borgo A Mozzano, Olaszország

asp_620_22-sligachan-isle-of-skye-skocia.jpg

22. Sligachan, Isle Of Skye, Skócia

asp_620_23-eilean-donan-kastelyhid-skocia.jpg

23. Eilean Donan kastélyhíd, Skócia

asp_620_24-misarela-bridge-geres-portugal.jpg

24. Misarela híd, Gerês, Portugália

asp_620_25-kemer-hid-rize-torokorszag.jpg

25. Kemer híd, Rize, Törökország

Jössz velem?

Forrás

Vágytam én már sok mindenre...

2015.04.14. 17:36 theworldwithmyeyes

n18175-lead-600-z4kcv0-repro2.jpg

"Vágytam én már sok mindenre. De rá kellett jönnöm, nincs annál erősebb vágy, mint amikor a másik közelségére vágyunk. Amikor úgy vágyunk a másik közelségére, hogy az nem lehet mellettünk, amikor vágyakozásunk kielégíthetetlen, vágyunk tárgya elérhetetlen. Ettől kezdve elindul az ördögi kör, a gyötrő láncreakció, amiből képtelenség kiszállni, hiszen az ösztön a mozgatórugója. Elindul a játék, az a kínzó játék, amit férfi és nő ösztönösen játszik egymással. A játék, amely során nem is a másik testét kívánod, hanem a lényét. Minden porcikáddal kívánod a látványát, ami talán messze van a tökéletestől, de számodra a mindent jelenti. Kívánod a hangját, aminek érzékelésére a körülötted zajló világban megáll az idő, és a te saját hangod is átváltozik. Idegen lesz, olyan, mintha nem is te volnál. Pedig ez a hang vagy csak te igazán. Mert minden, ami eddig volt, megszűnt létezni. Minden, ami eddig volt, a föld nyelte el. Minden, ami eddig szépnek tűnt, elveszítette szépségét. És értetlenül állsz ebben az idegen világban, mert egyszerűen nem találod a helyedet. Nélküle nem találod a helyedet. Mert a te helyed ott van, mellette." Tomán Edina

Változás. Változás? Változás!

2015.04.14. 10:32 theworldwithmyeyes

A legfőbb dolog az életben, hogy változunk. Vagy, hogy változni kényszerülünk és azt hogyn tesszük. Vajon képesek vagyunk megszabadulni rossz szokásainktól vagy ez csak egy hiú ábránd?  Naivak és szerelmesek kényszerképzete? Vajon képesek vagyunk e bárkiért is változni? Elég- e ha valakit annyira szeretünk, hogy változni akarunk érte? Érte és nem magunk miatt? Mennyire lehet sikeres egy olyan változás kényszere melyet egy más iránt érzett szeretetünk szül? Lehet az? Vagy mindenképpen szükség van a változáshoz/maradandó/ egy belső akarásra? 

images_4.jpg
Vagy a hazugok mindig hazugok maradnak? A lopósok mindig loposók lesznek és így tovább? Mennyire determinál egy eleve adott helyzet minket? Ki tudunk lépni ebből a hálóból? Más miatt képesek lehetünk- e rá? Vagy csak magunk miatt? Kell a belső kényszer? 

csodálatos kegyelem

2015.04.12. 19:42 theworldwithmyeyes

Amikor másra már nincsen szükséged!

 

Fuss, szaladj!

2015.04.07. 07:05 theworldwithmyeyes

Futni jó. Szeretem. Növeli a kitartást és a küzdést bennem. Szeretem az eredményeket, ha valami hatékony és közben hatasos. Ilyen a futás az életemben, talán az egyetlen is. Igen ám, de futás és futás között is óriási különbség van. Én a szabadtéri futást szeretem a legjobban, mert ott haladsz is és közben érezheted, ahogyan a friss levegő beáramlik a tüdődbe, ahogyan a lágy levegő simogatja az arcod, ahogyan az ébredező napsugár melegíti a bőrödet. Egyszerűen függést okoz. Nálam. Semmi sem hasonlítható ahhoz az érzéshez, amikor haladsz lépésről lépésre előre és közben magad vagy. Csak te és a gondolataid.

Rendszerezel, gondolkodsz, megpróbálod a helyére rakni a dolgokat. Na igen ez nem mindig sikerül, sőt általában nem, de benne van a lehetőség, hogy mégis. Nálam a futás olyan, mint a reggel: benne van minden reggelben a lehetőség, hogy valami nagy dolog történik. Persze a legtöbbször nem, de mégis minden reggel megvan az esély arra, hogy aznap megváltozik az életed!

fb_img_1427009577969_resized.jpg
Sajnos télen vagy hideg időben nem tudok szabadban futni, meg nem is akarok, mert a hideget nem szeretem. Összehasonlíthatatlan a két műfaj. Futógépen futni és szabadban futni. Az egyik kedvenc edzőm azt mondta egyszer, hogy ez olyan mint a guminő és a hús-vér nő közötti különbség...

A végállomás, produktum ugyanaz na de az út össze sem hasonlítható.

Futottam ma reggel is. Gépen még egyelőre. Gondolataim velem voltak, lábamat tettem egyiket a másik után, mentem 10km-et mégsem haladtam sehova. Egy helyben toporgok mégis elfáradok. Na ez a legnagyobb hátránya ennek. Össze sem vethető azzal mikor a kövek ropognak a talpad alatt, ahogyan feltölt a természet ereje...

A gondolatok?! Na azok megvannak itt is, ott is! És hogy haladok-e?! Határozottan. Hova érkezem meg még nem tudom, de nagyon vágyom mar hazaérni, megérkezni.
Így hat futok tovább rendületlenül és lehetőleg szabadban, hogy meg is érkezzem. Hogy azért futok e mert menekülök vagy azért mert tartok valahova?! Egyre világosabb...

Bármerre jársz...

2015.04.01. 17:07 theworldwithmyeyes

 

Mert olvasni jó...

2015.04.01. 10:34 theworldwithmyeyes

asp_620_konyv101.jpg

asp_620_konyv17.jpg

asp_620_konyv171.jpg

asp_620_konyv20.jpg

asp_620_konyv21.jpg

asp_620_konyv211.jpg

asp_620_konyv22.jpg

asp_620_konyv23.jpg

asp_620_konyv31.jpg

asp_620_konyv41.jpg

asp_620_konyv61.jpg

asp_620_konyv81.jpg

asp_620_konyv9.png

Bora bora vágyom rád!

2015.03.26. 09:46 theworldwithmyeyes

Még mindig vágyom rád! Az egyetlen hely, ahová gyerekkorom óta el szeretnék menni. És mostanában egyre jobban. Muszáj megtudnom, hogy valóban olyan gyönyörű vagy-e mint amilyennek elképzellek!

1111_-bora-bora-tahiti1.jpg

french-polynesia-4.jpg

images_1_1.jpg

images_2.jpg

images_3.jpg

le-meridien-bora-bora.jpg

letoltes.jpg

tumblr_static_1kirohlosc5cs4sk4gsw04skg.jpg

legyőzni önmagunkat...

2015.03.22. 19:26 theworldwithmyeyes

Lehet?! Egyáltalán bárkinek is van igazán ereje hozzá? Sosem vonzott túlzottan sokáig semmi az intelligencián kívül. Az élet maga egy kihívás, amit ha akarunk ha nem el kell fogadnunk. Vagy erőt veszünk magunkon és győztes mentalitással nyerünk vagy örök vesztesek maradunk. Folyton le kell győzni önmagunkat. Folyton úton kell lennünk, folyton fejlődnünk kell, még akkor is ha teljesen tisztában vagyunk önmagunkkal. Mert van a vágy, ami jön a semmiből és fenekestől felforgatja addig olajozottan működő világunkat. Ilyenkor semmi másunk nem marad mint a jellemünk, ami az úton tart.

the-sin-tee-shirt-300x290.gif

Mert bár sablonosnak hangzik egyszer fent vagyunk egyszer lent.  Az élet egy óriási hegy és meg kell lennie a kellő bátorságnak bennünk, hogy megmásszuk. Igen nem elég a vágy, hogy a csúcsra akarunk érni, nem elég az elhatározottság, baromi sok kitartás és jellem kell ahhoz, hogy elérjünk oda ahová szeretnénk.

De hol van a határ? Hol a hátár önmagunk feladása és jellemünk erőszakosan megtartása között? Ezt vajon pontosan érezzük mindig? Mikor kell lépni? Mikor kell segítséget kérni?

Én most segítséget kérek, mert a vágyam annyira erős, hogy elhalványítja a jellememet és nem vagyok biztos abban, hogy az út amit gondoltam, hogy jó valóban jó lehet. Vagy elmenekülök... Ez is egy lehetőség. Vajon melyikhez van több erőnk? Vajon erősek vagyunk? Vajon mi határozza meg, hogy egy adott helyzetben ami fájdalmat okoz abban a pillanatban maradunk vagy megyünk? Meddig vagyunk képesek kitartani? Ezt befolyásolja a vágy erőssége? És vajon melyik vágy az erősebb a tesi vagy a lelki?

Kellesz.

Fekete és fehér...

2015.03.16. 15:33 theworldwithmyeyes

Az élet nem fekete és fehér. Igen vannak igenek és vannak nemek, de mi van a talánokkal és a lehetekkel? Amíg fiatalabb voltam egyszerűbb volt, mert nem láttam a világ árnyalatait. Sajnos most már nem ilyen egyszerű a dolog. Talán az élet attól szép, hogy árnyalataiban pompázik, mégis ez okozza a legnagyobb nehézségeket. Miért muszáj mindig dönteni? Ettől válunk felnőtté, hogy tudatosan irányítjuk az életünket? Csak én félek a rossz döntésektől ennyire? Másoknak ez könnyen megy?

black_white.jpg

Az Úr is azt mondja, hogy az igenetek legyen igen a nemetek pedig legyen nem, mert  langyos vizet senki nem szereti. De mi van akkor, ha a napjaidba finoman de stabilan befolyik egy talán vagy egy lehet? Ezt hogyan kell kezelni? Tudunk jó döntést hozni? Ilyenkor érdemes megvárni, amíg a helyzet érzelmi töltöttsége alábbhagy és akkor dönteni? Vagy érdemes azonnal döntést hoznunk? Nem tudom.

86257687_aizs3y17_greyscale.jpg

Az élet minden területén döntéseket hozunk. Folyamatosan. És ezek általában vagy feketék vagy fehérek. Ha már "árnyalaton" gondolkodunk, akkor jön a dilemma a nehézség. Ritkán kompromisszumot is kötünk, de akkor már megalkudunk, engedünk magunkból. Vannak azok a döntések, amiket meghozunk ugyan, de nem szívből tesszük. Van, hogy olyan ügy mellé állunk, ami már nem szívügyünk mégis az ésszerűség a folytatást diktálja. Van, hogy csalódunk, hogy eltörik valami mi mégis maradunk azon az úton. Vajon miért? Talán meg fogja érni, talán nem. Mindenesetre ez is egy döntés, csak már nem szívből vagy benne.