Futni jó. Szeretem. Növeli a kitartást és a küzdést bennem. Szeretem az eredményeket, ha valami hatékony és közben hatasos. Ilyen a futás az életemben, talán az egyetlen is. Igen ám, de futás és futás között is óriási különbség van. Én a szabadtéri futást szeretem a legjobban, mert ott haladsz is és közben érezheted, ahogyan a friss levegő beáramlik a tüdődbe, ahogyan a lágy levegő simogatja az arcod, ahogyan az ébredező napsugár melegíti a bőrödet. Egyszerűen függést okoz. Nálam. Semmi sem hasonlítható ahhoz az érzéshez, amikor haladsz lépésről lépésre előre és közben magad vagy. Csak te és a gondolataid.
Rendszerezel, gondolkodsz, megpróbálod a helyére rakni a dolgokat. Na igen ez nem mindig sikerül, sőt általában nem, de benne van a lehetőség, hogy mégis. Nálam a futás olyan, mint a reggel: benne van minden reggelben a lehetőség, hogy valami nagy dolog történik. Persze a legtöbbször nem, de mégis minden reggel megvan az esély arra, hogy aznap megváltozik az életed!
Sajnos télen vagy hideg időben nem tudok szabadban futni, meg nem is akarok, mert a hideget nem szeretem. Összehasonlíthatatlan a két műfaj. Futógépen futni és szabadban futni. Az egyik kedvenc edzőm azt mondta egyszer, hogy ez olyan mint a guminő és a hús-vér nő közötti különbség...
A végállomás, produktum ugyanaz na de az út össze sem hasonlítható.
Futottam ma reggel is. Gépen még egyelőre. Gondolataim velem voltak, lábamat tettem egyiket a másik után, mentem 10km-et mégsem haladtam sehova. Egy helyben toporgok mégis elfáradok. Na ez a legnagyobb hátránya ennek. Össze sem vethető azzal mikor a kövek ropognak a talpad alatt, ahogyan feltölt a természet ereje...
A gondolatok?! Na azok megvannak itt is, ott is! És hogy haladok-e?! Határozottan. Hova érkezem meg még nem tudom, de nagyon vágyom mar hazaérni, megérkezni.
Így hat futok tovább rendületlenül és lehetőleg szabadban, hogy meg is érkezzem. Hogy azért futok e mert menekülök vagy azért mert tartok valahova?! Egyre világosabb...
