Az élet nem fekete és fehér. Igen vannak igenek és vannak nemek, de mi van a talánokkal és a lehetekkel? Amíg fiatalabb voltam egyszerűbb volt, mert nem láttam a világ árnyalatait. Sajnos most már nem ilyen egyszerű a dolog. Talán az élet attól szép, hogy árnyalataiban pompázik, mégis ez okozza a legnagyobb nehézségeket. Miért muszáj mindig dönteni? Ettől válunk felnőtté, hogy tudatosan irányítjuk az életünket? Csak én félek a rossz döntésektől ennyire? Másoknak ez könnyen megy?
Az Úr is azt mondja, hogy az igenetek legyen igen a nemetek pedig legyen nem, mert langyos vizet senki nem szereti. De mi van akkor, ha a napjaidba finoman de stabilan befolyik egy talán vagy egy lehet? Ezt hogyan kell kezelni? Tudunk jó döntést hozni? Ilyenkor érdemes megvárni, amíg a helyzet érzelmi töltöttsége alábbhagy és akkor dönteni? Vagy érdemes azonnal döntést hoznunk? Nem tudom.
Az élet minden területén döntéseket hozunk. Folyamatosan. És ezek általában vagy feketék vagy fehérek. Ha már "árnyalaton" gondolkodunk, akkor jön a dilemma a nehézség. Ritkán kompromisszumot is kötünk, de akkor már megalkudunk, engedünk magunkból. Vannak azok a döntések, amiket meghozunk ugyan, de nem szívből tesszük. Van, hogy olyan ügy mellé állunk, ami már nem szívügyünk mégis az ésszerűség a folytatást diktálja. Van, hogy csalódunk, hogy eltörik valami mi mégis maradunk azon az úton. Vajon miért? Talán meg fogja érni, talán nem. Mindenesetre ez is egy döntés, csak már nem szívből vagy benne.
