Ezt az idézetet olvasva elgondolkodtam, hogy vajon az a férfi aki erre képes mennyire akarhat egy nőt. Mennyire akarhatja őt, ha az érzelmeit kordában tudja tartani?! Vagy csak az én lelkivilágom számára elképzelhetetlen az érzelmek ilyen szintű kontrollja? Én nem sok mindenben hiszek, de abban azt hiszem igen, hogy az igazán eleve elrendelt érzelmek, a mindent elsöprőek nem ismernek önuralmat. Azoknak átadod magad, mert képtelen vagy távol maradni tőlük, képtelen vagy nem azonnal megélni, képtelen vagy nem azonnal magadba szívni, magadhoz vonni...
De hol a határ aközött, hogy önuralmat gyakorolsz vagy nem annyira fontos valaki... Valakinek ellen tudsz állni.
"Az igazi férfi játszik. Nem rohan ajtóstul a házba. Lassan közelít és puhán. Vadászik.
Csak úgy mellesleg megérint. Mögénk lép, nyakon csókol, a tenyere a tenyerünkben szikrát csihol. Az igazi férfi nem siet. Tudja, hogy idő kell a vágyhoz.
Megvárja szépen, míg megszűnik körülöttünk a világ és már csak őt látjuk, már csak azt akarjuk. Nem elveszi, hanem odaadjuk. Nem eltűrjük, hanem befogadjuk.
Az igazi ölelés visszafogott. Úgy kúszik végig a testen, mint a napfény.
Lassan és puhán, időt hagyva a vágynak, hogy növekedjék.
Nem kell hozzá más, csak egy férfi, aki szeretni tud, s egy nő, aki hagyja, hogy szeressék."